Füst és sötétség a lépcsőházban

A sikoly visszhangja még ki sem hunyt a lépcsőház fordulóiban, amikor a pincébe vezető mélyből tompa, fémes csattanás rázta meg a korlátot. A mennyezeti lámpák vibrálni kezdtek, majd éles sercegéssel egyszerre aludtak ki. A Vászoly utca 6. lépcsőházára hirtelen nehéz, átláthatatlan sötétség borult.
A szuterén lejárója felől megpörkölt műanyag égett, fojtogató szaga szivárgott fel. Tibor bá ajtaja azonnal bevágódott az első emeleten, majd az öreg villanyszerelő kézilámpájának éles, sárgás fénysugara vágott át a homályon.
– Mondtam Zoltánnak, hogy ez az elavult hálózat már nem bírja el a rendszert! Kiverte a főbiztosítékot a pincében! – morogta dühösen a nyugdíjas, és nehéz léptekkel indult meg a kapcsolószekrény felé.
Erzsi néni résnyire nyitott ajtajában megjelent az idős asszony sziluettje. A zsebében lapuló kockás füzet szinte kőként húzta a köpenyét, ahogy a korlátra markolt.
– Marika! A kislány odalent van? Abban a koromsötét pincében? – kiáltotta rekedten a mélybe.
Székely Ricsi gyors mozdulattal kapta elő a telefonját, és a LED-fényt a lefelé vezető lépcsőfokokra irányította. Határozottan meglódult a szuterén felé, elhaladva a falhoz lapuló Dr. Balog Henrik mellett. A kényszerárverező ügyvéd jéghideg eleganciája egyetlen pillanat alatt foszlott szerte: görcsösen szorította a bőrtáskáját, szemei riadtan forgódtak a koromtötte sötétségben. A váratlan műszaki zárlat nemcsak a világítást vágta le, de végleg csapdába ejtette a lakókat a saját félelmeik között.