Fényjelzés a mélyből

Ricsi telefonjának keskeny fénysugara átvágott a pincelejáróból gomolygó, égett műanyag szagú füstön. A lépcső alsó pihenőjében Bezerédi Melinda lapult a nedves téglafalhoz, kezében egy megsárgult fényképpel, amit görcsösen próbált a kabátja alá rejteni. A nő szemei tágra nyíltak a riadalomtól, ahogy a sötétből élesen kirajzolódó alakot megpillantotta.
– Melinda, mit keresel te itt lent ebben a koromban? – csattant fel Ricsi ingerülten, miközben a fénycsóvát a szuterén folyosójára irányította. – Hallottad Idát? Miri merre van?
– Nem tudom! A tegnap esti dolgok után… én csak fel akartam jönni! – nyögte ki Melinda remegő hangon, láthatóan rettegve a lelepleződéstől. – De ha a hatóság ideér a lakossági bejelentés miatt, itt minden összedől!
A lépcsőfordulóban Dr. Balog Henrik elfojtott, dühös káromkodása visszhangzott. Az ügyvéd csikorgó fogakkal szorította a bőrtáskáját; a hirtelen jött áramszünet és a lépcsőházi pánik teljesen felborította a gondosan kiszámított, hideg stratégiáját, amellyel a kényszerárverések előkészítését irányította. Érezte, hogy a kontroll kicsúszik a kezéből.
Fent, a negyedik emelet felől Fekete Zoltán szigorú, kimért léptei dörögtek lefelé a korlát mellett.
– Nyugalom! Senki ne mozduljon a sötétben! – kiáltotta a közös képviselő elszántan. – Az illegális rákötésekről és a szabálytalanságokról hivatalos jegyzőkönyv készül. A hatósági intézkedést nem lehet megállítani!
A Vászoly utca 6. lakói feszülten hallgattak a vak sötétségben, miközben a tegnap esti titok fojtogatóbbá vált magánál az égett füstnél.