Füst és sercegés a főkapcsolónál

A következő pillanatban éles, fémes pattanás csattant az első emeleti falikábel felől, majd a lépcsőházi neonsor pislákolva teljesen kialudt. A sötétségben égett műanyag szúrós szaga szivárgott ki a főkapcsoló szekrényéből, miközben a földszintről nehéz, csoszogó léptek közeledtek. Kovács Tibor jelent meg az emeleti fordulóban, zseblámpája keskeny fénysugarát egyenesen Fekete Zoltán riadt arcára szegezve.
– Mondtam én már ezerszer, Zoltán! A nyolcvanas években méretezett hálózat nem bírja el ezt a rengeteg vackot! – morogta az idős villanyszerelő, miközben csavarhúzójával közelebb lépett a sercegő elosztódobozhoz. – Valaki megint túlterhelte az ágat a felső szinten. Ha így folytatják, kiég az egész vezeték a falban!
A zajra több ajtó is megreccsent a folyosón. Radó Károly szitkozódva hajolt ki a korláton, miközben a másodikon Kovacovic Enci lépett ki a félhomályba. A lány Bálint villódzó kijelzőjű telefonját szorította a kezében, s merev tekintettel bámulta a képernyőn feltűnő értesítést, de a fojtogató füstszag és a vibráló fények azonnal elterelték a lakók figyelmét a néma magánéleti drámáról.
– Mindenki menjen vissza a lakásába, ez hivatali ügy! – próbálta visszavenni a szót Zoltán reszkető hangon, de Tibor bá fittyet hányt a közös képviselőre, és szikrázó szerszámával lefejtette a biztosítéktábla műanyag fedelét. A vezetékek mögül vészjósló ívfény villant, s a feszültség a tetőfokára hágott a sötétbe borult lépcsőházban.