Füst és fázis a kapualjban

Dr. Balog Henrik baljós ajánlata még ott lebegett a belső udvar párás levegőjében, amikor a földszinti főkapcsoló táblája felől olyan hang hallatszott, mintha egy dühös macska landolt volna a transzformátoron. Fényes kékes szikra pattant ki a műanyag burkolat alól, fojtogató füstpamacs kíséretében, majd a lépcsőházi lámpák egyetlen utolsó, elkeseredett pislantással kilehelték a lelküket.
A hirtelen beálló homályban azonnal felpattant az első emeleti ajtó. Kovács Tibor bá, a ház özvegy villanyszerelője olyan lendülettel termett a főelosztónál, mintha erre a katasztrófára edzett volna nyugalmazása óta. Kezében egy olyan kombinált fogó csillogott, amit valószínűleg még a Kádár-korszakban zsíroztak be utoljára.
– Na, ugye megmondtam! A rezezés elöregedett, a fázis meg elment vadászni! – dörögte Tibor bá, miközben Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta megvilágítani a biztosítéktáblát a mobilja halvány fényével. A közös képviselő feje úgy izzott a feszültségtől, mint egy túlhajtott Tungsram-izzó.
A korlát felett hirtelen felbukkant Székely Ricsi is, hóna alatt egy gyanús, osztrák feliratú kartondobozzal.
– Főnök! Van nálam prémium bécsi megszakító meg szigetelőszalag, féláron megegyezünk! – vigyorgott Ricsi a rémült lakókra, mire Bezeredi Melinda az emeletről lekiabálva azonnal a közös képviselő lemondását követelte.
A gomolygó égett műanyagszag teljesen ellepte a folyosót. Dr. Balog Henrik elegáns fintorral lépett hátrébb a sötétedő lépcsőházban, ahol a káosz pillanatok alatt elszabadult: a váratlan zárlat miatt a hatósági ultimátum ideje még gyorsabban ketyegett.