A rendőri léptek nesze

Erzsi néni ajtaja alig résnyire nyílt ki, a sötétben csak a vastag kardigánja szürke szegélye derengett. Remegő kézzel markolta meg a kilincset, szeme a félhomályban idegesen cikázott a főelosztónál tolongók között.
– Nem kéne itt kiabálni – suttogta szaggatott, félelemmel teli hangon az öregasszony. – Zoltán ma is körbejárt a házban. Ha a rendőrség megneszeli ezt a zárlatot, mindennek vége.
Dr. Balog Henrik egyetlen hűvös pillantással csitította el a felülről kiabáló Melindát, majd feljebb lépett a lépcsőfokon, egyenesen Fekete Zoltán felé.
– Nyolcvannyolc órájuk sincs, nemhogy hetvenkettő – sziszegte az ügyvéd élesen, türelmetlen dühvel. – Áram nélkül a kényszerfelújítási határozat azonnal életbe lép. Írja alá az adássvételi felhatalmazást, Zoltán, mielőtt a szuterén illegális raktára is ráég erre a nyomorult épületre!
Székely Ricsi arca eltorzult a méregtől. A kartondobozt szorosabban a mellkasához szorítva lépett előre a korlát tövében.
– Hagyja a szöveget, ügyvéd úr! – vágta rá élesen Ricsi. – Maga nem az áramot félti, hanem az árverési papírjait!
A kapualj szűk átjárójából ekkor nehéz, kimért léptek zaja visszhangzott a nedves kövezeten. Tormai főtörzs egyenruhás alakja rajzolódott ki a homályban, ahogy lassan a lépcsőforduló felé közelített. Erzsi néni ujjai ráfehéredtek a kilincsre; tudta jól, a tegnap esti titok borítékja a zsebében most többet ér bármilyen prémium megszakítónál.