A főtörzs lépése

Tormai főtörzs lassú, nehéz léptekkel állt meg a lépcsőforduló alsó fokán. A zseblámpája éles, sárgás fénysugara végigpásztázta a megfagyott társaságot: a falhoz lapuló Székely Ricsit, a feldúlt közös képviselőt és a hűvös eleganciáját veszteni készülő Dr. Balog Henriket.
– Csendesebben, uraim – szólalt meg Tormai mély, szokatlanul hivatalos hangon, miközben a lámpa fényét Balog arcára szegezte. – A szomszéd házból lakossági bejelentés érkezett gázszagra és áramkimaradásra. A katasztrófavédelem járőre perceken belül megérkezik a szúrópróbaszerű ellenőrzésre.
Fekete Zoltán kétségbeesetten a korlátba kapaszkodott.
– Ez csak egy apró zárlat, főtörzs úr! Azonnal elhárítjuk! – dadogta, de a sötétben jól látszott, ahogy a homlokán megcsillan az izzadság.
Balog Henrik egyetlen lépéssel közelebb lépett Tormaihoz, próbálva visszaszerezni a fölényét.
– Tormai úr, Ön is tudja, hogy ez az épület életveszélyes. Ha a hatóság belép, hivatalosan is lakatlanná nyilvánítják a házat. Egyetlen aláírásra van szükségem Zoltántól, és az ügyvédi irodám átvállalja a kármentesítést.
Erzsi néni ekkor lassan kilépett a félhomályból. A kardigánja zsebébe süllyesztett kézzel a főtörzsre nézett, tekintetében olyan súlyos fenyegetéssel, amit csak ők ketten érthettek.
– Zoltán nem ír alá semmit, ügyvéd úr – mondta a halk, de metsző hang. – Mert ha a hatóság átkutatja a házat, nem a zárlat lesz itt a legnagyobb baj. Ugye, főtörzs úr?
Tormai állkapcsa megfeszült. Egyetlen szót sem felelt, de a lámpát lassan lefele fordította. Ricsi kihasználta a pillanatnyi bénultságot: óvatosan visszahúzódott a szuterén levezető lépcsője felé, hogy eltüntesse a raktára legérzékenyebb dobozait, mielőtt a Katasztrófavédelem szirénái megszólalnak az utcában.