Füst a küszöb felett

A kapualj fojtogató moraját hirtelen egy fentről, a második emeletről lecsapó durranás vágta ketté. Az elektromos vezetékek sercegése fojtogató szaggal terjedt végig a lépcsőházban, amint Karesz lakásából felüvöltött egy torzított gitárakkord, majd a hálózat egy utolsó, vakító szikraesővel végleg feladta a küzdelmet.
Léptek dübörögtek fel a sötét lépcsőfokokon. Dániel, akinek a mellkasában még lüktetett a tegnapi döntése miatti rettegés, elsőként ért fel a második emeleti folyosóra. Szabó Gábor zihálva követte; az autószerelő arca a falból kiáramló füstszagban fenyegetően elsötétült. Enci a fordulóban torpant meg, zseblámpájának kékes fénynyalábja közvetlenül a nyitott ajtóban tántorgó Kareszra szegeződött.
Radó Károly részeg tekintettel szorított magához egy borosüveget, míg a szobájában gőzölgő Marshall erősítő mögött a feketére pörkölődött kötődoboz még szikrázott. Sipos Bendegúz megcsapolt kábelkorbácsa teljesen megolvadt a szerelőalagútban.
– Te szerencsétlen barom! Rákötötted a szörnyetegeidet a srác hálózatára?! – üvöltötte Gábor, és dühében megmarkolta a zenész kopott bőrdzsakijának gallérját. A sötétben percek alatt izzott fel a lincshangulat: Dániel szorosan az autószerelő mellé lépett, tekintetében a megélhetési szorongás dühéfejezése lángolt. Karesz riadtan próbált hátrálni a saját küszöbén át, de a tehetetlen haraggal teli lakók már elállták a menekülés útját.