Füst a biztosítéktáblánál

Dániel még fel sem dolgozhatta a névtelen SMS hideg fenyegetését, amikor a falakon át tompa, sercegő robaj rázta meg a másodiki folyosót. A mennyezeti lámpa vadul pislákolni kezdett, majd egy éles, sziszegő pattanás kíséretében elaludt. A lakásban a monitor kékes fénye azonnal kialudt, s a hirtelen beálló sötétségben a szétolvadt műanyag szúrós, égett szaga terjedt szét a szellőzőből.
A lépcsőházban riadt kiáltások visszhangoztak a vaksötétben.
– Már megint az a nyavalyás túlterhelés! – dörrent meg Kovács Tibor rekedt hangja az első emeletről. Az idős villanyszerelő elemklámpával a kezében, csoszogva indult el a főbiztosítékok felé. – Mondtam én, hogy nem bírja el a hálózat ezt a rengeteg masinát!
A sötét folyosón pillanatok alatt összetalálkoztak a lakók. Bálint sápadtan, szaggatott lélegzettel lépett ki a folyosóra, miközben a szuterén felől Székely Ricsi bukkant fel.
– Segítsek, Tibor bá? Van nálam szerszám a kocsiban – ajánlkozott Ricsi gépiesen, de a szemeiben bujkáló riadt feszültség elárulta: most legkevésbé sem hiányzott neki semmilyen műszaki vizsgálódás.
A lépcsőforduló árnyékában dr. Balog Henrik éles körvonalai tűntek fel. Az ügyvéd jéghideg eleganciával, zakóját igazgatva figyelte a káoszt. A kiégett hálózat miatti zárlat egyetlen pillanat alatt terelte egy kupacba a megriadt lakókat, miközben a falak között fojtogatóbbá vált a gyanakvás, mint maga az égett füst.