Fülelő falak

Dániel ujjai görcsösen szorították a telefont, mintha az ismeretlen üzenet fizikai fájdalmat okozna. A lincshangulat moraja elhalványult körülötte, a sötétség valósága helyébe egy sokkal mélyebb, személyesebb félelem lépett. Karesz ajtajánál a dörömbölés egyre hevesebbé vált, Enci hisztérikusan sikoltozott, de Dániel tekintete üresen meredt a kék fénnyel megvilágított lépcsőfordulóra. Vajon ki az, aki tudja? És miért most? A felmondása, az a tegnap esti elhatározás... minden összefüggött.
Ekkor egy halk kattanás hallatszott a földszint felől. Erzsi néni apró, ráncos arca bukkant elő az ajtaja résén, szemei élesen pásztáztak a sötétben. Mintha egy láthatatlan szál húzta volna, egyenesen Dániel felé fordult. A tömeg dühe ellenére a hangja meglepően nyugodt volt, átszelte a zajt, mint egy penge. „Dániel fiam, maga is itt van?” – kérdezte, majd közelebb lépett, miközben tekintete Balintra, majd Dr. Balogra siklott, akik a saját ajtajuk rejtekéből figyelték az eseményeket.
„Csak azt akartam mondani” – folytatta Erzsi néni, közelebb hajolva Dánielhez, hangját alig hallhatóra mérsékelve, de olyan intenzitással, mintha a világ legfontosabb titkát súgná –, „hogy a tegnap esti eső… nem mosott el mindent. Vannak dolgok, amik a felszínen maradnak. Akármit is csinál az ember, a falaknak füle van, a szomszédoknak meg szemük.” Egy pillantást vetett Karesz ajtajára, majd vissza Dánielre. „És van, akinek a fekete könyvében mindent feljegyeznek. Főleg, ha valaki nem fizeti be rendesen a közösköltséget.”
Dániel szíve megdobbant. A közösköltség utalás, az a hirtelen, de fontos kiadás, amit tegnap este próbált eltitkolni... Erzsi néni nemcsak tudott róla, hanem épp most, a káosz közepén jelezte, hogy ő is a megfigyelők hálózatának része. A fenyegető SMS és Erzsi néni szavai összekapcsolódtak egy hideg, láthatatlan lánccal. A ház, ami eddig csak egy lakóhely volt, most egy hatalmas, szemekkel teli entitássá vált, ami minden mozdulatát figyelte.
Közben fent, Lugosi Jenő lakásából halk, rekedtes ária kezdte betölteni a sötétséget, elnyomva Bordás András távoli „R = U/I” morgását. A lakók egy része felkapta a fejét, de a fő feszültség továbbra is Karesz ajtaja körül koncentrálódott. Erzsi néni elégedett arccal hátralépett, mintha teljesítette volna a kötelességét, és lassan visszasuhant az ajtaja mögé, de az általa elhintett magvak már gyökeret vertek Dániel elméjében. A sötétség most már nem csak fizikailag, hanem mentálisan is súlyosabbá vált.