A fenyegető üzenet a sötétben

A felbőszült lakók, mintha egy láthatatlan erő vezérelné őket a vaksötét lépcsőházban, feltartóztathatatlanul nyomultak Karesz lakása felé. Dániel is a tömeggel sodródott, miközben a telefonja váratlanul rezgett a kezében. A kijelző kék fénye megvilágította az arcát, felfedve a hirtelen kiülő döbbenetet, miközben Karesz lakásából továbbra is néma csend árulkodott a tulajdonos pillanatnyi nyugalmáról.
Egy ismeretlen számról érkezett SMS villogott a képernyőn: „A döntésed nem maradt észrevétlen.” A szavak hideg, éles pengékként vágtak Dániel elméjébe. A tegnap esti titok, az a bizonyos, hirtelen elhatározott lépés, amiről senkinek sem beszélt, most visszhangzott a sorok között. Ki tudhatja? Ki figyelte őt? A hideg veríték azonnal gyöngyözni kezdett a homlokán.
Körülötte a lincshangulat fokozódott. Enci dühösen kiabált Karesz ajtaja felé, miközben Toemai főtörzs kétségbeesetten próbálta fenntartani a rendet, de a sötétség és a félelem legyőzte a hangját. A feszültség a falakból áradt, a lakók tekintete, még a kék telefonfényekben is, gyanakvóan pásztázta egymást. Bálint, az egyik ajtó résnyire nyitva hagyott árnyékában, remegve figyelte az eseményeket, akárcsak Dr. Balog Henrik a 10-es lakásból, arcán a kényszerárverező ügyvédre nem jellemző, szinte gyermeki félelemmel.
„Nyissa ki az ajtót, maga idióta!” – ordította Enci, ököllel dörömbölve Karesz ajtaján. Dr. Bordás András távolabbról, a földszinti fordulóból még mindig az „R = U/I” képletet hangoztatta, de szavai elvesztek a kollektív felháborodás zajában. Dániel azonban alig érzékelte a körülötte zajló felfordulást. A pulzáló telefon fénye leleplezte a valódi veszélyt: nem Karesz erősítője vagy a sötétség volt az, ami most igazán fenyegette őt.
Hanem az ismeretlen, aki látta, tudta, és jelezte. Az egzisztenciális válság, mely a felmondásával kezdődött, most baljós üzenettel kapott új, félelmetes dimenziót, miközben a ház lakói tovább harcoltak a sötétséggel és egymással, vakon tapogatózva a saját félelmeik és titkaik labirintusában.