Fotó a sötétben

A kijelző villanása éles, hideg fényt vetett a nyirkos szuterénfalra. Dániel egyetlen pillantással elolvasta a megérkezett üzenetet: egy homályos fotót Erika céges igazolványáról, mellette pedig a feliratot: „Enci fél órán belül megtudja a gyereket.” Bálint torka kiszáradt, ahogy meglátta a fényt. Elfehéredett ujjaival görcsösen szorította a kabátja alá rejtett barna borítékot.
– Ez képtelenség... – sziszegte Bálint, és a pániktól remegő térddel hátrált egy lépést. – Erika megígérte, hogy távol marad. Ha Enci meglátja az igazolást, nekem végem. Nemcsak a lakásból repülök ki, de a biztonsági cégnél is azonnal felfüggesztenek a szolgálati szabályszegés miatt.
A lépcsőház felől ekkor Tormai főtörzs dördülő hangja mellé édeskés, fojtogató gázszag keveredett a szuterén nyirkos levegőjébe. Odafent a gangon éles szóváltás törte meg a feszültséget: Miri kiabálása vegyült Molnár Máté dühös csapkodásával, ahogy a sötétben egymásba botlottak. A ház lakói közt elszabadult az indulat.
– Nincs több haladék, Bálint – lépett közelebb Dániel, miközben odafentről súlyos léptek indultak meg lefelé a korlát mellett. – Az üzenet küldője már a kapualjban vár.
Bálint félrelökte Dánielt, és a gázórák mögötti vakfolt felé vetődött, hogy bedugja a borítékot a csövek mögé. Ám a homályból hirtelen Székely Ricsi lépett elő. Ricsi karba tett kézzel, éles, elutasító pillantással állta el az utat, miközben odafenn Tormai főtörzs hangja már a lépcsőforduló tégláin visszhangzott.