Fizika a másodikon

Dániel óvatosan lenyomta a kilincset, eltökélve, hogy kideríti, ki küldte a baljós SMS-t. A gang szürke homályában azonban a várt zsaroló helyett dr. Bordás András professzor állta el az utat, aki nyitott kardigánban, bal kezében egy szovjet gyártmányú Ohm-mérővel tornyosult Várkonyi Gábor fölé. A színész épp a Hamlet-monológ legfeszültebb pillanatánál tartott, de az öreg mérnök tudományos szigorral intette le.
– Az ott feszültség, kedves művész úr, nem pedig dráma! R egyenlő U per I, ezt még a nyolcadikos analfabétáknak is tudniuk kell! – dörögte Bordás professzor, majd megigazította vastag keretes szemüvegét. – Nikola Tesla nem azért intézte el nekünk a váltóáramot, hogy maga itt üvöltözve terhelje a ház amúgy is katasztrofális hálózatát. Én még ettem a három hatvanas kenyérből, de ott a kultúra legalább tiszteletben tartotta a fizika alaptörvényeit!
Várkonyi teátrálisan a mellkasához kapott, mintha a fizikai alapegyenlet láthatatlan tőre járta volna át. Dániel az ajtó mögött dermedten figyelte a jelenetet: a ház fojtogató paranoiája egyetlen pillanat alatt hullott szét az öreg mérnök abszurd, pedáns intelligenciájának szikláin.
A lépcsőn ekkor Marietta sétált le, karján vegyészeti jegyzetekkel, s hideg eleganciával jegyezte meg:
– Ha a folyosói feszültség így emelkedik, professzor úr, az a pincében tárolt vegyületek lebomlását is felgyorsítja.
Bordás elégedetten bólogatott a szakmai támogatáson, míg Várkonyi sértődötten elvonult. Dániel lassan visszahúzódott a sötétbe – a ház nemcsak mindent látott, de láthatóan elektrotechnikai alapon bírálta is felül a zsarolási kísérleteket.