Fenyegető üzenet a zárt ajtó mögött

Dániel a fal mellett eloldalogva kihasználta a folyosón támadt sötét réseket, és visszahúzódott a második emeleti lakása felé. A tenyere nyirkos volt a feszültségtől. Ahogy a kulcsot a zárhoz illesztette, a zsebében megrázkódott a telefon. A kék kijelző éles villanással világította meg sápadt arcát a sötét előszobában.
„A tegnap esti letöltés nem marad köztünk, ha nem teszed meg, amit kérek” – állt a névtelen számláról érkező, újabb szűkszavú kijelentésben. A szíve a torkában dobogott. A tegnapi éjszaka hozott meggondolatlan döntése, amellyel átlépte a cég biztonsági protokollját és kimentette a bizalmas adatokat, most fojtogató hurokként szorult a nyakára.
Lentről, a szuterén mélyéből gyanús gurgulázás és egy rekedt, teátrális ária tompa visszhangja szűrődött fel a lépcsőházból – Lugosi Jenő a pince homályában feltehetően megint megnyitotta a főcsapot –, de Dánielt ez most csöppet sem érdekelte. Kényszeresen ellenőrizte az üzenet időbélyegét. Valaki a házból vagy a cégtől pontosan látta minden mozdulatát.
Amikor nehéz léptek zaja ütötte meg a fülsiketítő csendben a küszöb előtti szakaszt, Dániel lassan a kémlelőnyíláshoz hajolt. Megcsillant egy halvány fény a korlátnál. A tegnapi titok nemcsak az ő egzisztenciáját tehette tönkre, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy a névtelen zsaroló már a küszöbén áll.