A végzetes jegyzőkönyv — új hang

A küszöb előtti nehéz léptek nem a névtelen zsarolóhoz tartoztak, hanem Fekete Zoltánhoz, aki két sárga mellényes, elemlámpás hatósági ellenőr kíséretében masírozott végig a másodikon. A katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság emberei a szomszédos házból érkezett lakossági bejelentés miatt vonultak ki, hogy felmérjék az elöregedett hálózatot és a pince gázszagát.
Dániel lassan kiengedte a kilincset, és résnyire nyitotta az ajtót. A vakító fénysugarak végigsöpörtek a málló folyosói vakolaton. A tízes lakás ajtaja halk nyikorgással tárult ki: Dr. Balog Henrik lépett ki a folyosóra élre vasalt nadrágjában, hűvös, kiszámított tekintettel méregetve a szakértőket. Az ügyvéd pontosan tudta, mit jelent egy hivatalos vizsgálat egy eladósodott társasházban.
– Az áramkörök túlterheltek, a főelosztó életveszélyes – szögezte le az ellenőrzést vezető tiszt, miközben Fekete Zoltán felé nyújtotta a pecsétes jegyzőkönyvet. – Két opciójuk van. Vagy azonnal elindítanak egy csillagászati összegű kényszerfelújítást a lakók befizetéseiből, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja az épületet, és kiürítjük a házat.
Fekete Zoltán arca elfehéredett, a papírt fogó keze megremegett. Balog Henrik szája szélén elmosódott egy alig észrevehető, jeges mosoly; a kilakoltatás réme tökéletesen illeszkedett a felvásárlási szándékaiba. Dániel zsebében meglendült a telefon, de a saját zsarolási ügye most egy csapásra összefonódott a teljes ház egzisztenciális fenyegetettségével. Zoltán szótlanul, megtörten körbejárt a lakók között, miközben a folyosón fojtogató csönd támadt.