Fenyegető képernyő

Bálint elhagyta a félemeleti pihenőt, és a kapualj felé sietett, miközben a másodikon kinyílt az egyik lakásajtó. Kelemen Dániel óvatosan lépett ki a folyosó hűvösébe, de nem a hatóságiak jelenléte vagy Fekete úr emelt hangja miatt szorult össze a gyomra. A zsebében meglendülő telefon halk rezgése olyan erővel hatott rá, mintha áramütés érte volna.
A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet villant fel: „Tudjuk, mit tettél tegnap éjjel. Készítsd a hozzáférést.” Dániel tenyere azonnal izzadni kezdett, a képernyőt szorongatva kényszeresen ellenőrizte a kilincset maga mögött. A tegnap esti hirtelen döntése – amikor a megélhetési pánik hatására belépett a védett adathálózatba – most fojtogató hurokként tekeredett a nyakára.
A földszinti lépcsőfordulóban Erzsi néni épp Tormai főtörzs mellett suttogott baljósan Bordás Etelka ügyeiről, kihasználva a hatósági ellenőrzés okozta kavarodást, hogy védelmet csikarjon ki a háttérben. Dániel azonban ügyet sem vetett rájuk: visszalépett a lakásába, és nyomban magára zárta az ajtót.
A szobában a monitor sárgás fénye világította meg az asztalát, ahol a tegnap éjjeli munkanapló fájljai még mindig nyitva álltak. Kétségbeesetten próbálta ellenőrizni a naplózási előzményeket, de a keze megremegett az egéren. Minden kinti neszre elöntötte a forróság, s csak az járt a fejében, vajon a házból figyelte-e meg valaki a tegnapi lépését.