Fázisok és képletek

Bálint a kilincs felé nyúlt, de mielőtt megkopogtathatta volna Nóra lakásajtaját, a sötét folyosó végén fémes kattanással nyílt egy zár. Dr. Bordás András lépett ki a homályból, egy régi, nehéz fémházas zseblámpával a kezében, amelynek halványuló sárga fénysugara egyenesen Balog Henrik élre vasalt nadrágjára tévedt.
– Maguk itt százezres emelésekről halandzsáznak, miközben a legegyszerűbb fizikai törvényeket sem képesek felfogni – dörrent meg az idős professzor rekedtes, kioktató hangja, amint nehéz léptei visszhangot vertek a dohos lépcsőházban. – R egyenlő U per I! Ohm törvényét minden idiótának tudnia kellene! Nem a felújítási alap kevés, Henrik, hanem a hálózat fázisegyensúlya bomlott fel a szuterén felől érkező túlterhelés miatt. Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, most meg lennénk lőve, maguk meg a pénztárcákkal sarlatánkodnak!
Fekete Zoltán zavartan igazította meg pápaszemét a sötétben, miközben a jegyzetfüzetét a mellkasához szorította. Székely Ricsi elfojtott vigyorral támaszkodott az öblítős doboznak, ám Balog hűvös pillantása fegyverként szegeződött a nyugalmazott mérnökre.
– A fizika nem fizeti ki az égéskárt, András – vágott vissza az ügyvéd jéghideg eleganciával. – De ha a lakók nem képesek elszámolni a saját zsebeikkel, a hatóság fog rendet tenni ezen a folyosón.
Ebben a pillanatban hűvös huzat söpört végig a gangon. A félemeleti lépcsőforduló mélyén, Várkonyi félig nyitott ajtajának résében egy pillanatra felparázslott egy cigaretta fénye: a színész némán, mozdulatlanul itta magába a pattanásig feszült vita minden egyes szavát. Bálint nem várta meg az újabb szóváltást; ökle keményen koppant Nóra ajtaján.