Erzsi néni figyel

A sötét lépcsőházban, ahol dr. Balog Henrik szavai még mindig vibráltak a levegőben, a lakáshitel fenyegetése árnyékként borult Molnár Mátéra. A futár az ügyvéd tekintetében látta a teljes jövőjét összeomlani. Székely Ricsi reszkető kezéből kiesett a csempészett kávé. A becsomagolt tégla tompa puffanással ért földet, de a hang elenyészett a feszült csendben. Dániel, akit a tegnap esti titok súlya nyomott, egyre mélyebbre húzódott a lépcsőforduló árnyékába, szinte eggyé vált a fal sötétjével. Reménykedett, hogy a zűrzavarban észrevétlen marad.
Fekete Zoltán tehetetlenül állt a kialakult helyzetben. A rend és a szabályok embere, aki az áramszünetet és a zajongást próbálta orvosolni, most a pénzügyi terror és a lakók egyre növekvő feszültsége között vergődött. Tormai főtörzs zavartan pislogott, és mintha láthatatlan hibákat keresett volna a lépcsőkorláton, úgy kerülte a szemkontaktust. A lakók, Varga Nóra és az új szomszéd is egyre inkább visszahúzódtak, elkerülve minden lehetséges konfliktust.
Ekkor a földszinti lépcsőfordulóból, a sötétségből hirtelen egy vékony, de átható hang hasított bele a levegőbe. Vincze Erzsébet, azaz Erzsi néni, otthonkában, a kezében egy elemlámpával jelent meg az ajtónyílásban, arcán a mindentudó megfigyelő kifejezésével. Szeme pásztázta a jelenlévőket, megállapodott Máté összerándult arcán, majd átsiklott Dániel rejtőzködő alakja felé, mintha csak egy pillanatra épp elkapta volna a mozdulatát. Végül Fekete Zoltánra meredt.
„Na, képviselő úr, szép estét!” – kezdte Erzsi néni, hangjában némi gúnnyal. „Látom, van itt megint sürgés-forgás. Tegnap este is volt, csak akkor nem ilyen világosban. Akkor valaki eléggé sietett, hogy eltűnjön, még mielőtt igazán komolyra fordultak volna a dolgok. Mintha valami nagyon fontosat akart volna elrejteni a sötétben.” Szavai, bár Fekete Zoltánnak szóltak, egyértelműen a levegőben lógó, tegnap esti titokra utaltak, és Dániel a lépcsőfordulóban szinte érezte, ahogy minden idegszála megfeszül. A ház falai mintha Erzsi néni hálójának lennének a részei, amelyek mindent észlelnek.