Eltűnt nyomok a kapualjban

A hirtelen beálló sötétség rátelepedett a kapualjra, csak az utcai lámpák kósza, sárgás fénye vetült Bezerédi Melinda jéghideg arcára. Erzsi néni ajtaja éles nyikorgással még tágabbra nyílt, a megsárgult fotó papírja halkan zizegett Melinda remegő ujjai között. Bálint a fal sötétjéhez lapulva szorította meg Erika karját, miközben a zaklatott Nóra zihálása betöltötte a szűk kapualjat.
Mielőtt a feszültség robbant volna, a lépcsőház fentről induló, kétségbeesett léptek zajától rázkódott meg. Nem Fekete Zoltán jött le, hanem Ida, a Miri Csemege tulajdonosa rontott le a gangról, a telefonját szorongatva. „Miri nincs sehol! A boltban kellett volna várnia, de a táskája ott van a pulton, az ajtó pedig tárva-nyitva!” – kiáltotta, hangja hisztérikusan verődött vissza a nedves falakról.
A régi családi kép és a múlt árnyai hirtelen háttérbe szorultak. Marika kezéből kihullottak a szórólapok, és azonnal Ida felé lépett. Bálint és Erika egymásra néztek; a zsaroló elől való rejtőzködést és a barna boríték titkát egy pillanat alatt írta felül a házban eluralkodó pánik. A kapualj árnyékában meghúzódó ex-légiós gúnyosan elmosolyodott, de meg sem moccant. Bálint látta a férfi hideg tekintetét, és megértette: a légiós pontosan tudja, hová tűnt a kislány, de esze ágában sincs megszólalni, miközben a gyerek a ház egyik eldugott szegletében olyasmit hallhatott meg, ami mindannyiukra veszélyes.