Elfojtott hangok a szuterénben

Dániel még a bezárt ajtó mögött állt a sötét előszobában, amikor a belső udvar felől izgatott kiabálás törte meg a lépcsőház fojtogató csendjét. Ida hangja volt az, elcsukló és rémült: Mirit kereste. A kislány nem érkezett meg a Miri Csemege boltba a megszokott időben, pedig a telefonja sem felelt. A folyosókon villámgyorsan végigsöpört a pánik; a Vászoly utca 6. lakói sorra nyitották ki az ajtóikat. Még a szuterén homályából is előlépett az új lakóként elkönyvelt ex-legiós, aki szótlanul, szorosan zárt szájszéllel támasztotta a falat a kapualjban.
Máté a harmadikról szaladt le, miközben Erzsi néni a korlátnak feszülve próbálta átvenni az irányítást. A zűrzavarban senki sem figyelte az ex-legiós komor tekintetét, ahogy a pincelejáró sötétje felé pillantott. A férfi sejtette, hol lehet a gyerek, hiszen korábban látta a lépcső alatti zug felé osonni, de mélyen hallgatott — nem akarta, hogy bárki átkutassa a pincét, ahol saját tisztázatlan ügyei hevertek.
Odaleent, a szuterén eldugott sarkában Miri mozdulatlanul kuporgott egy láda mögött. A fal apró résén át olyan fojtott vitát és eltitkolt információkat hallott meg a ház egyik felnőtt lakójától, ami dermesztő csöndbe borította. A kislány megriadt, a telefonját a táskája mélyére rejtette, és tudta: olyasmit hallott, amit soha senkinek nem szabad elmondania.