Életveszélyes minősítés — más fényben

Bálint megdermedve állt a zárt ajtó előtt, de mielőtt válaszolhatott volna Szabó zsarolására, nehéz léptek robaja rázta meg a kapualjat. Nem a kábult lakók tolongtak visszatérve: két fényvisszaverő mellényes katasztrófavédelmi ellenőr és az építésügyi hatóság képviselője lépett be a lépcsőházba, nyomukban a zaklatott Fekete Zoltánnal. A közös képviselő sápadtan, izzadó homlokkal próbálta terelni őket.
– Nem gázrobbanás-veszélyről van szó, csupán átmeneti műszaki fennakadásról! – szabadkozott Zoltán, ám a vezető ellenőr határozott mozdulattal emelte fel a kezét.
A lépcsőfordulóban összegyűlt lakók feszülten figyeltek. Horváth Bianka összefont karral, éles hangon szólt le a harmadikról:
– Dehogy fennakadás! Hetek óta bűzlik a pince, az áram meg naponta elmegy! Az életünket kockáztatjuk ebben a házban!
Molnár Máté dühösen bólintott, s a korlátra csapott:
– Fizetjük a törlesztőket a semmiért! Gábor is megmondhatja, a tönk szélén állunk mind!
Szabó Gábor görcsös kézzel markolta meg a korlátot, szólni sem tudott a felindultságtól.
Az ellenőr fellapozta a mappáját, és hangja végigvisszhangzott a szűk lépcsőházban:
– A felmérés alapján az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két lehetőségük van, képviselő úr: vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást, amit a lakóknak azonnal ki kell csengetniük, vagy a hatóság még ma lakatlanná nyilvánítja a házat, és kilakoltatunk mindenkit.
A bejelentést dermedt csönd, majd kitörő pánik követte. Az emeleti árnyékból Bordás professzor halkan csóválta a fejét: „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene, mielőtt összeomlik a rendszer…” miközben Dr. Balog Henrik jéghideg, elégedett mosollyal követte az eseményeket. Bálint kétségbeesetten pillantott a rendelő zárt ajtajára: ketyegett az óra, és a ház alatt végleg megnyílt a föld.