Árnyék a kijelzőn — új hang

A lépcsőházi riadalom fojtogató morajlása elől Kelemen Dániel hátrálva lépett be a második emeleti lakásába, és magára rántotta a nehéz tölgyfa ajtót. A hatósági ultimátum súlya még ott vibrált a levegőben, de Dániel tenyerében hirtelen éleset rezzent a telefonja. A kijelző sötétjén egy rejtett számról érkező rövid üzenet villant fel: „Tudom, mit töröltél tegnap éjjel. A szerver nem felejt, Dániel.”
A férfi gyomra görcsbe rándult. Hideg verejték csapott ki a homlokán, miközben kényszeresen újra meg újra végigsimította a repedezett üveget. Tegnap éjszaka, az áramszünet leple alatt hozta meg azt a végzetes döntést, amiről azt hitte, végleg kitörli a zsarolók előli elkötelezettségeit. Most viszont a saját múltja gépelt neki vissza, épp abban a pillanatban, amikor a ház alatt amúgy is megnyílt a föld.
Odakint a folyosón szapora, feszült léptek kopogtak. Dániel a kémlelőnyíláshoz tapasztotta a homlokát. A szuterén lépcsője felől Székely Ricsi bukkant fel sápadtan; a csempész csatakosra izzadt homlokkal, rémülten húzott maga után egy nehéz, fekete sporttáskát, nehogy a kiérkező hatóságok az ő illegális raktárkészletét is átfésüljék. A szomszédos ajtórésben megcsörrent a rézlánc: Erzsi néni résnyire nyitott ajtaja mögül két gyanakvó, mozdulatlan szem szegeződött a folyosón futkosókra.
Dániel ujjai görcsösen szorították a telefont. A névtelen üzenetküldő nemcsak a tegnapi adatmódosításról tudott, hanem pontosan látta a hálózati belépését is. Ha az építésügy még ma lezárja a házat és kilakoltatja a lakókat, a számítógépét sem tudja észrevétlenül kimenekíteni az emeletemeletről.