Életveszélyes minősítés

Bálint nem válaszolt Encinek. Megpördült a sarkon, és a lépcső felé lépett, elmenekülve a fojtogató tekintetek elől. Ám a kapualj felől érkező fémes dörrenés és a nehéz bakancsok kopogása azonnal megakasztotta a lépteit. Két sárga láthatósági mellényt viselő férfi csörtetett be a sötét udvarra, kezükben digitális gázdetektorral és vaskos iratrendezővel. A szomszéd ház bejelentése után a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság nem várt tovább: a pincéből szivárgó gázszag és az ingadozó feszültség azonnali hivatalos vizsgálatot követelt.
Fekete Zoltán félregombolt kardigánban, elfehéredett arccal rohant le a negyedik emeletről. A közös képviselő remegő kézzel vette át a kék mappás jegyzőkönyvet, miközben a főellenőr jéghideg hangon ismertette a tényeket. Az elöregedett gázvezetékek és a hálózat túlterheltsége miatt az épület állapota életveszélyes.
„Két lehetőségük van, Fekete úr” – jelentette ki a hatósági ember, miközben Székely Ricsi a szuterén lejárójából, sápadtan figyelte a fejleményeket, félve a csomagtartóban őrzött csempészárutól. „Vagy azonnali kényszerfelújítást rendelnek el milliós pluszbefizetésekkel, vagy negyvennyolc órán belül lakatlanná nyilvánítjuk a házat, és megkezdődik a kilakoltatás.”
A harmadik emeleti korlátnál dr. Balog Henrik állt, s hűvös calcutai nyugalommal figyelte a kétségbeesett morajlást. Pontosan tudta, hogy a megszorult lakók többsége képtelen lesz kifizetni a ráeső részt.