A vételi opció

Balog doktor lassan megfordult a harmadik emeleti korlátnál, s kimért, halk léptekkel Molnár Máté felé indult, aki fehéredő ujjakkal kapaszkodott a hideg vasrácsba. A fiatal IT-s vállára ólomsúlyként nehezedett a hatóság ultimátuma: a csillagászati felújítási alap rájuk eső része a meglévő, amúgy is elszabadult lakáshitelük mellett a teljes anyagi romlást jelentette neki és Biankának.
– Úgy tűnik, Máté, a sors nem hagyt több időt a mérlegelésre – suttogta Balog, miközben zakója belső zsebéből egy elegáns, bőrkötésű mappát húzott elő. A hangja halk volt, mégis élére csiszolt késként vágott át a lépcsőházban keringő kétségbeesett morajláson. – Negyvennyolc óra szinte semmi. Ha nincsenek azonnal hozzáférhető millióik, a lakásuk pillanatok alatt árverési préda lesz.
– Mi ezt… nem tudjuk kifizetni – préselte ki a szót Máté reszkető szájjal, miközben a pániktól képtelen volt stabilan állni. – A bank már így is felmondással fenyeget…
– Pontosan tudom – bólintott az ügyvéd szinte atyai gyengédséggel, ám a tekintetében jéghideg számítás csillogott. – Ezért kínálok azonnali kiutat. Átvállalom a ház felé fennálló rendkívüli kötelezettségüket, és átütemezem a tartozást. Cserébe csupán egy vételi opciós megállapodást kell aláírnia még ma éjjel.
A második emelet sötét lépcsőfordulójában Kelemen Dániel némán lapult a falhoz. A szíve torkában dobogott: pontosan látta, amint Balog hálója ráfonódik a tehetetlen szomszédra, és tisztában volt vele, hogy ha Máté megtörik, a tegnap esti titka miatt ő lesz a következő az áldozati listán.