A névtelen hangfájl

Dániel visszalépett a fal tövébe, mielőtt a harmadik emeleten álló pár észrevehette volna. Megizzadt tenyerét a pulóvere szélébe törölte, óvatosan hátrálva a saját lakása felé. A zár kattanása a mögötte becsukódó ajtón pillanatnyi védelmet nyújtott csupán, ám amint a félhomályos előszoba közepére ért, a zsebében élesen megrázkódott a telefon.
A kijelző sötét felületén egy rejtett számról érkező értesítés villant fel, alatta egy alig három másodperces hangfájllal. Dániel szája kiszáradt, feje lüktetni kezdett a felgyülemlett feszültségtől. Remegő hüvelykujjal koppintott a kijelzőre. A hangszóróból egy torzított, fojtott, mégis hátborzongatóan ismerős tónusú suttogás csapott ki: „A tegnapi törlés nem maradt nyomtalanul, Dániel. Balog urat nem tudod kijátszani.”
A férfi szívverése a fülében dobogott. Kényszeresen ellenőrizte a bejárati ajtó hevederzárát, majd az ablakhoz lépve lesett ki a sötét udvarra. Lent a szuterén folyosóján Bordás professzor elfojtott morgása hallatszott – az öreg mérnök épp a főkapcsoló szekrénye körül matatott Ohm törvényét mormogva –, de Dánielt most egyedül a rávetülő árnyék bénította meg.
Valaki tudott a tegnap éjszakai döntéséről. Valaki a házból pontosan látta, amikor az adathalászattal megszerzett rendszerfájlokat felülírta. És ha a zsaroló átadja a bizonyítékot az ügyvédnek, Máté bukása után ő lesz a következő áldozat.