A ragadozó ajánlata

Dániel a zsebébe süllyesztette a telefont. A tehetetlen rettegést gyorsan felváltotta benne a túlélési ösztön: ha a zsaroló valóban Balog emberének dolgozik, perceken belül cselekednie kell, mielőtt a hurok teljesen rázárul.
Lassan a bejárati ajtóhoz lépett, és az óvatosan felpattintott kémlelőnyíláshoz tapasztolta a szemét. A lépcsőház sárgás, vibráló fénysávjában dr. Balog Henrik tűnt fel. Az ügyvéd élére vasalt zakóját igazgatva állt meg a lépcsőfordulóban, közvetlenül a kimerült Molnár Máté előtt, aki még mindig a katasztrófavédelem ultimátumát szorongatta a kezében.
– Egyetlen aláírás, Máté – szólalt meg Balog. Hangja jéghideg volt, mentes minden együttérzéstől. – Átvállalom a felhalmozott elmaradásokat és a rád eső csillagászati felújítási alapot. Maguk Biankával tiszta lappal távozhatnak.
Máté hátralépett, a falnak támaszkodott. Tudta, hogy az ajánlat valójában ingatlankifosztás, az ár a töredéke a lakás valós értékének, de Fekete Zoltán szigora és a kifizetetlen csekkek nem hagytak neki mozgásteret.
Dániel a résnyire nyitott bejárati ajtó mögül hallgatta a párbeszédet. Megértette: Balog nem csupán Mátéra vadászott, hanem szisztematikusan darálta be a házat. És ha a névtelen hangüzenet küldője átadja a rendszerfájlok törléséről szóló bizonyítékot az ügyvédnek, ő lesz a következő, aki aláírja a saját vesztét.