A sárga szélű jegyzőkönyv

Mielőtt Máté remegő ujjai elérhették volna Balog méregdrága golyóstollát, a lépcsőházat elöntötte a negyedik emeletről lezúduló, jól ismert dübörgés. Fekete Zoltán közös képviselő úgy száguldott lefelé, mintha maga a végrehajtó kergetné, arcán az azonnali szívroham és a bürokratikus összeomlás válogatott tüneteivel. Kezében egy hivatali pecséttel ellátott, sárga szélű jegyzőkönyvet lobogtatott.
– Álljanak meg! Nincs semmiféle magánakció! – lihegte Fekete úr, miközben majdnem felbukott a kopott lépcsőfokon. – A katasztrófavédelem és az építésügy épp most adta át a határozatot! Az elektromos hálózat és a pincei gázvezeték közvetlen életveszély! Két opció van: vagy azonnal befizet minden lakó hárommillió forint rendkívüli felújítási alapot, vagy negyvennyolc órán belül lakatlanná nyilvánítják és kiürítik az egész épületet!
Dr. Balog Henrik arca egyetlen millimétert sem rezzent, csupán a szeme sarkában bukkant fel a döglkeselyűk tipikus elégedettsége. Az ultimátum nemhogy elriasztotta volna, de egyetlen csapással tálcán kínálta neki a teljes társasházat. Máté sápadtan meredt a papírra, kezéből kiesett a katasztrófavédelem korábbi figyelmeztetése.
A szomszédos ajtóban halkan megcsikkant a zár, és Kerekes Lívia csusszant ki a folyosóra. Szótlanul, rendkívül gyakorlott mozdulattal nyújtott át egy apró, barna üvegcséből kirepülő bogyót az oxigénhiánnyal küzdő közös képviselőnek, aki gondolkodás nélkül nyelte le a feszültségoldót. A felettük lévő korlátról eközben Dr. Bordás András hajolt ki méltatlankodva:
– Életveszély? Ugyan már! R egyenlő U per I, ezt minden analfabétának tudnia kellene! Ha Tesla látná ezt a papírmunkát...
Dániel a kémlelőnyílás mögött lassan lehunyta a szemét. Megértette, hogy Balog hálója végleg ráborult a házra: most már nemcsak Máté, hanem mindannyian az ügyvéd kezében voltak.