Éles kanyar a kapualjban

Erzsi néni még éppen csak megköszörülte a torkát, hogy kiszabja a végső ítéletet Bálint szerelmi háromszögére, amikor a nyitott kapualjon át az utcáról éles gumicsikorgás vágott a feszült csendbe. Egy éjfeketére fóliázott, drága luxusautó fékezett le a Vászoly utca 6. előtt, majdnem lesodorva Fekete Zoltán közös képviselő gondosan kihelyezett, sárga műanyag bójáját.
A kocsi hátsó ajtajából Varga Nóra pattant ki. A másodikon lakó marketinges lány olyan pánikszerű sietséggel szorított magához egy vaskos, bordó bőrmappát, mintha legalábbis az államtitkokat próbálná megmenteni a kommandósok elől. Cipője sarka kopogva verte a ritmust, ahogy átlépte a küszöböt, s sápadt arccal, le sem emelve a szemét a kövezetről, próbált átosózni a lépcsőfordulóban ácsorgó társaság mellett.
– Hát maga meg hol hagyta a tisztességes köszönést, kedveskérem? – fordította felé azonnal a tekintetét Erzsi néni, mintha egy légvédelmi radart állítottak volna át új célpontra. – Csak nem a miniszter úr sofőrje hozta haza?
Nóra egy pillanatra megtorpant, ujjai fehéredésig szorultak a mappán. Tekintete riadtan ugrált Bálint izzadt homloka és Erzsi néni meggyszínű otthonkája között.
– Bocsánat, sietek... – nyögte ki szaggatottan, majd szinte felrohant a lépcsőn, miközben az utca felől a fekete autó motorja fenyegetően felbőgött, s sötétedő üvegfalai mögül egy ismeretlen alak méregette a ház bejáratát.
Bálint kihasználta a váratlan elterelést: egy óvatos lépést hátrált a fal mellett, miközben Enci tekintete a rohanó Nóra és a hallgatag Bálint között cikázott. A házban a feszültség újabb fokozatra kapcsolt.