Egy megsárgult fénykép

Dániel lihegve ért fel az első emeleti fordulóba. A lépcsőház dohos csendjét a pince felől felszivárgó, jellegzetes, szúrós gázszag tette még nyomasztóbbá – a csőrendszer hibája régóta lógott a ház felett, de senki sem akart fizetni a javításért. Dániel a kabátja zsebébe süllyesztett borítékot szorította, de kénytelen volt lelassítani, mert az 1. emeleti folyosót elállta a váratlanul kialakult csoportosulás.
Erzsi néni nyitott lakásajtajában Bezerédi Melinda állt. A nevelt lány ritkán fordult meg a házban, most mégis határozott tartással nyújtott át egy megsárgult, szélén megtört fényképet az idős asszonynak. A felvételen a fiatal Erzsi mama mosolygott néhai Bezerédi Ferdinánd oldalán, míg az előtérben Bálint és Enci játszottak még egészen kisgyermekként.
– Ezt apám régi holmijai között találtam – mondta Melinda halk, kimért hangon, ami átvágott a lépcsőház feszültségén. – Gondoltam, jobb, ha maga őrzi, Erzsi mama, mielőtt mások is meglátják.
A szatyrait cipelő Szilágyi Marika pont ekkor ért a fordulóba, és tüstént lefékezett. Éles szeme azonnal rá tapadt a képre, s a tekintetéből látszott, hogy a régi pletykák kirakósa most kezd összeállni a fejében. Erzsi néni keze megremegett, ahogy átvette a papírlapot, és ijedten pillantott Marikára. Dániel a fal mellett elsurranva próbált észrevétlen maradni, miközben tudta, hogy a házban minden rejtett emlék lassan a felszínre tör.