Égett szigetelés a pislákoló elosztónál

A folyosón vibráló neoncső végül sziszegve megadta magát, sötétségbe borítva a második emeleti fordulót. Dániel a hűvös betonfalnak támaszkodva hallgatta, ahogy a saját szívverése elnyomja a távoli városi zajokat. A zsebében meglapuló telefon kijelzője újra fellángolt: a névtelen zsaroló nem tágított. A kiégett adatelemző mellkasát szorította a pánik; a kitörés iránti vágy, ami tegnap még az egyetlen kiútnak tűnt a mókuskerékből, most kártyavárként omlott össze benne.
Odalent a földszinti rendelő homályában Dr. Szabó András reszkető kézzel próbálta helyreigazítani a szétcsúszott vényblokkokat, amint a plafonlámpa fénye sárgás pislákolásba torkollott. Lívia szótlanul igazította meg az ápolónői köpenyét, de az arcán átfutó feszültség elárulta a mögötte húzódó félelmet. Marietta egyetemi tandíja és a havonta esedékes csekkek ólomsúlya olyan döntésekbe kergette a nőt, amelyektől néhány éve még maga is megrettent volna.
„Ha a hálózat elszáll, a hűtőben lévő készlet oda van, Henrik pedig holnap reggel a kulcsot fogja kérni” – suttogta a doki, miközben gépiesen az ablak felé pillantott, ahonnan a kártyaadósságok és a kényszerárverezés árnyéka vetült a csupasz linóleumra. A szomszédos szuterén felől Karesz torzított gitárjának akkordjai szűrődtek ki, mit sem törődve azzal, hogy az illegális áramvételezés végleg tönkreteszi a lépcsőházi elosztót.
Dániel lassan elindult a lépcsőn lefelé, hátha a földszint felől érkező tompa zajokban rátalál valami kapaszkodóra. A falakon átütött a szomszédok elfojtott drámája: a megemelkedett törlesztőrészletek feletti viták fojtogató gőze és a salétromos vakolat dohos szaga mind abba a közös megélhetési szorongásba sűrűsödött, amely a Vászoly utca 6. lakóit láthatatlanul összekötötte.
A félemeleti homályban Várkonyi Gábor a korlátnak feszülve figyelte a fiú bizonytalan lépteit. A színházi karakterszínész élvezte a saját maga által gerjesztett pszichológiai drámát, de ahogy a falakban futó vezetékek égett szaga elérte az orrát, a gúnyos mosoly fagyos döbbenetté torzult az arcán. A társasház nem csupán ártalmatlan díszlet volt a játékához – a túlfeszített indulatok és a gépészeti összeomlás határán egy valódi tragédia készülődött.