Torzított mondatok a kihűlő radiátorcsöveken

Dániel a bejárati ajtónak döntötte a hátát, ahogy a sötét előszobában újra lejátszotta a telefonjára érkezett hangüzenetet. A kiszólamló, teátrális suttogás felkavaróan ismerősnek tűnt, mintha a színházi karakterszínész, Várkonyi Gábor gúnyos orgánuma szólt volna a hangszóróból, de a szavak tartalma pontosan célba talált. A zsaroló tudott a tegnap éjjeli titkos elhatározásról, az elmentett céges adatokról és a felmondólevél tervezetéről, amellyel a kiégett adatelemző végleg ki akart törni a mókuskerékből.
A falak túloldalán baljós vibrálás futott végig a villanyóra szekrényén. A hetedik emeleten Bendi nyolc bányászgépe monoton ütemben szívta a hálózatot, miközben a másodikon Karesz illegálisan rákötött Marshall erősítője sercegő szikrákat vetett a falban futó vezetékeknél. A Vászoly utca 6. elöregedött, salétromos gépészete túlterhelten nyögött a hirtelen áramfelvétel alatt, a mennyezeti lámpa sápadt fénye pedig ritmikusan pislákolni kezdett Dániel feje felett.
Odafent a lépcsőfordulóban Várkonyi Gábor elégedett, gúnyos mosollyal igazította meg sálját. A színházból hazatért színész szándékosan szította a feszültséget a házban; szórakoztatta a gondolat, hogy a vékony falakon át kihallgatott titkokat eltorzított hangüzenetek formájában rendezze újjá, mintha a társasház egyetlen nagy, láthatatlan színpad lenne. Nem sejthette azonban, hogy a háttérben milyen valódi, veszélyes drámák örvénylenek.
A földszinti rendelő szűk, nyirkos előterében eközben Dr. Szabó András száraz ajakkal tárgyalt a patikárus Líviával. A kártyaadóságok miatti szorongás kiült az orvos kimerült arcára, ahogy a hiányzó nyugtatók elszámolását szorongatta a kezében. Balog Henrik hideg eleganciája és fenyegető jelenléte minden egyes nappal közelebb ért a rendelőhöz, és a doki jól tudta: ha a Líviával kötött üzletük lelepleződik, a kényszerárverező napokon belül pontot tesz a praxisa végére.
Dániel megremegő kézzel zsebre tette a telefont, és az ablakhoz lépett. A belső udvarra néző sötét üvegen saját zaklatott tükörképe köszönt vissza rá, miközben a mélyből, a szuterén felől Lugosi Jenő lemezének tompa, karcos baritonja keveredett a hálózat vészjósló zümmögésével. A panelház, amelyet eddig néma menedéknek hitt, hirtelen foijtogató csapdává vált.