Púderillat a megpattant áramkörök felett

A földszinti rendelő dohos fülledtségében Kerekes Lívia lassan, szinte teátrális finomsággal simította végig az ápolónői köpenye szegélyét. Érett, telt idomai és a nyakáról áradó virágos púderillat éles, szinte megrázó kontrasztot képeztek a salétromos falak lepusztultságával. Szabó doktor reszkető kézzel próbálta összerendezni a hamis receptblokkokat, de amint a nő egyetlen halk lépéssel közelebb lépett hozzá, a férfi tekintete akaratlanul is Lívia keblének ütemes emelkedésére tapadt. A nő hűvös, selymes ujjaival megérintette az orvos feszült vállát – a gesztusban egyszerre volt jelen a leereszkedő gyengédség és a nyers, manipulatív hatalom.
Lívia pontosan tudta, milyen hatást gyakorol a teljesen szétesett, adósságokban úszó férfi stabilitására. A kulcscsontján megcsillanó finom izzadságcsepp és a testéből áradó magabiztos melegség fegyverként működött a falakon túl leselkedő fenyegetések ellen. Marietta egyetemi jövőjéért és a saját függetlenségéért bármelyik férfit képes volt a szavával láncra verni, s Dr. Szabó a bódító közelség hatására egyetlen szótlan bólintással megadta magát. A kért nyugtatók dobozai zizegve simultak bele Lívia táskájának sötét, puha bélésébe, mint elháríthatatlan zálogok a közelgő összeomlás előtt.
Eközben a lépcsőház hűvös kanyarulatában Kelemen Dániel megtorpanva kapaszkodott a korlátba. A zsaroló üzenetek keltette pánik gombócként feszült a torkában, de amint a földszintről feláramló meleg, parfümmel kevert levegő elérte az arcát, ösztönös, mély lélegzetet vett. A feszültségtől elnehezült férfiteste gépiesen reagált a lenti nőtől áradó érzéki dominanciára; a lüktető halántéka és a borostás arcát megvilágító kijelző kék fénye közt egy pillanatra feltámadt benne a tiszta, elemi életvágy.
A félemelet árnyékában meglapuló Várkonyi Gábor fojtott lélegzettel itta magába a kinyíló ajtó melletti drámát. A színész finom, pervers élvezettel figyelte, ahogy a női kisugárzás nyers jelenléte egyetlen pillanatra áttöri a megfélemlített Dániel pánikját. Várkonyi számára ez a pattanásig feszült, vágyakkal és félelmekkel terhes atmoszféra volt a legtökéletesebb előadás, amit a Vászoly utca 6. vékony falai valaha színpadra állítottak.
Amikor Lívia végül kilépett a rendelőből a lépcsőház sötétjébe, kigombolt felső gombja mögött felsejlett teste lágy íve. Tekintete a lépcsőn álló, riadt Dánielre szegeződött. A két ember között elhaladó feszültség nem csupán a kiégett vezetékek égett szagát hordozta, hanem egy olyan elektromos, fojtogatóan intim ívet húzott a félhomályban, amely egyetlen másodpercre feledtetni tudta a ház felett lebegő anyagi és morális romlást.