Égett szag a lépcsőfordulóban

Dániel még meg sem mozdulhatott a rács mellett, amikor odalent, a kapualj melletti főelosztó felől éles, száraz pattanás visszhangzott végig a lépcsőházon. A folyosói lámpák egyetlen szempillantás alatt hunytak ki, s a hirtelen beálló sötétséget rögtön követő tompa zugás után égett szigetelés szaga csapott fel a szuterén irányából.
– Na, megint felrobbant a rendszer! – kiáltotta el magát Székely Ricsi a földszinti ajtóréből, s éles fénysugárral vágott át a homályon egy kézi lámpával. – Karesz vagy a bányász srác megint feltette a koronát a hálózatra!
Az első emeleten nyikordulva nyílt ki az ajtó, s Kovács Tibor bá bukkant elő, egyik kezében elemlámpával, a másikban egy megviselt szerszámosládával. Az idős villanyszerelő a korlátra támaszkodva káromkodott a túlterhelt, ezeréves vezetékek miatt, és megindult lefelé a főkapcsoló irányába. Fekete Zoltán sziluettje a harmadik emeleti fordulóban tornyosult fel: a közös képviselő arcán meglátszott a riadalom, de a hangja rögtön felvette a hivatalos élt. Zoltán ma is körbejárt a házban, és most fojtott dühvel fenyegetőzött a csillagászati villanyszámla meg a közös költség hiánya miatt.
Kerekes Lívia ijedten szorította magához a táskáját a sötétben, szinte a falba lapulva Dezső bácsi mellett. Dániel közben remegő kézzel süllyesztette zsebébe a kivilágított telefonját, nehogy valaki meglássa a kijelzőn maradt fenyegetést. A váratlan műszaki hiba egyetlen szűk, sötét csapdába terelte a gyanakvó lakókat, ahol a csöpögő csövek és a sercegő kapcsoló doboza mögött minden ki nem mondott titok még súlyosabbá vált.