A folyosói fegyelem ára

Fekete Zoltán nem várt, míg Kovács Tibor elér a földszinti elosztóig. Határozott, nehéz léptekkel indult lefelé a harmadikról, és zseblámpájának éles fénysugarát végigpásztázta a korlátokon. A vakító fény egyenesen Kerekes Lívia arcába világított, majd lejjebb csúszott, ahol a másodiki kanyarban egy halom összehajtott papírdoboz éktelenkedett a fal tövében.
– Ez elképesztő! – csattant fel Zoltán hangja, betöltve a vaksötét lépcsőházat. – Tűzveszélyes hulladék a menekülési útvonalon! Most, amikor a hálózat amúgy is zárlatos? Azonnal akarom tudni, ki halmozta ezt fel a folyosón!
A közös képviselő a dobozokhoz lépett, és elszántan kirángatott egy összehajtott kartont, mintha bizonyítékot gyűjtene egy bírósági tárgyalásra. Bálint és Enci ajtaja mögött tompa csattanás hallatszott, mintha odaát lázasan próbálnának elrejteni valamit a váratlan ellenőrzés elől. Zoltán nem kegyelmezett: a lámpa fénypásztáját Dánielre szegezte, aki még mindig szorosan a zsebéhez lapította a telefonját.
– Kelemen úr! Ön legutóbb is ott állt, amikor a szuterén hálózatát túlterhelték – jegyezte meg Zoltán hűvös, hivatalnok-hangon. – Hétfőtől új szabályzat lép életbe. Minden lakó, aki szabálytalan vételezéssel vagy lomtalanítási szabályszegéssel veszélyezteti a ház biztonságát, azonnali pótbefizetési büntetésre számíthat!
Odalent, a pincelejáró sötétjéből Lugosi Jenő rekedt köhögése és egy üveg tompa koccanása hallatszott; a volt operaénekes évtizedes gépészeti rajzokat szorongatott a kopott kabátja alatt, fittyet hányva a fölötte zajló fegyelmezésre. Zoltán azonban mit sem törődött a szuterénnel: a fali hirdetőtáblához lépett, s a zseblámpa fényénél egy piros filccel áthúzott, szigorú figyelmeztetést firkált a közös költség elmaradásáról szóló kifüggesztés tetejére.