Dübörgés a hálózaton

Dániel remegő ujjal nyúlt a küszöbön heverő barna borítékért, de mielőtt felbonthatta volna, a második emelet felől velőtrázó, torzított gitárriff robbant be a folyosó fojtogató csendjébe. Radó Karesz a lakásában csúcsra járatta a hangfalait, ügyet sem vetve a késői órára. A falak belerremegtek a mély frekvenciákba.
A szomszédos ajtó mögött Sipos Bendegúz kriptobányász gépei épp maximális fordulatszámon pörögtek, és a két brutális hálózati terhelés egyetlen másodperc alatt sokkolta a Vászoly utca elöregedett rendszert. Az íróasztalon álló monitor kék fénye egyszerre csapott át vibráló lilába, majd vakító szikra sercent a folyosói főelosztónál. A következő pillanatban a lámpák kialudtak, és az egész épület sűrű, vaksötét blackoutba zuhant.
A sötétségben Karesz erősítője is fuldokló búgással hallgatott el. Köves Dezső bá lakásának ablakában szintén kihunyt a halk kislámpa fénye, miközben a lépcsőházban azonnal kitört a zűrzavar. Csapódó ajtók és ingerült kiáltások zaja törte meg a csendet. Várkonyi Gábor teátrális átkozódása vegyült Enci dühös hangjával a gangon.
Dániel a sötétben a markába szorította a borítékot. Amikor résnyire nyitotta az ajtaját, a lépcsőházi forduló felől már több lakó lépteinek robaja hallatszott: a megvadult tömeg Karesz ajtója felé indult, hogy elszámoltassa a zenészt.