Dörömbölés a rendelő ajtaján

A földszinti rendelő vastag tejüveg ajtaja mögött Dr. Szabó András szaggatottan lélegzett, miközben izzadt tenyérrel a kopott műszerasztal szélébe kapaszkodott. Erika a sarokban lapult, a csecsemőt a mellkasához szorítva, rettegve a lépcsőház felől beszűrődő legkisebb nesztől is. A sötét helyiségben csak a főelosztó felől érkező tompa, szapora sercegés jelezte, hogy a túlterhelt hálózat bármelyik pillanatban feladhatja a szolgálatot.
Köves Dezső bá az első emeleti pihenő homályából figyelte a földszint felől érkező mozgást. Az öreg nyomdász reszkető kézzel szorította a korlátot, tudva, hogy a házban felgyűlt feszültség és a gyanús éjszakai szomszédolások nem maradnak következmények nélkül. Fekete Zoltán ma is dühösen járta körbe a villanyórákat, a közös költség elszállása és a túlfogyasztás miatt morgolódva, de a sötétben most senki sem mert felkapcsolni semmit.
Bálint nehéz léptei végigvisszhangoztak a kőlapokon, amint a másodemeleti gyors elválás után leért a rendelő ajtajához. Kétségbeesetten csapott a fémkilincs fölé, mire bent Szabó doki pánikba esve hátrált a falig. „Nyisd ki, András!” – sziszegte Bálint fojtott hangon a résnyire sötétedő ajtónak, miközben Erika a szobában gyors, riadt lélegzetvétellel csitította a gyermeket.