Az eltitkolt élet ára

A rendelő zárja végül élesen kattant, és az üvegajtó rése éppen csak annyira nyílt ki, hogy Bálint bepréselhesse magát a félhomályos helyiségbe. A sötétben fertőtlenítő és melegedő villanyszigetelés szaga keveredett. Dr. Szabó András reszkető kézzel támaszkodott a kopott vizsgálóasztalnak, tekintetében az alkohol és a puszta pánik torz fénye égve. Mögötte, az elhúzott paraván mögött Erika lapult, és görcsösen szorította magához a halk nyöszörgésbe kezdő csecsemőt.
– Nincs egy fillérem sem, András! – sziszegte Bálint fojtott hangon, miközben a hátát a bezárt ajtónak vetette. – Enci amúgy is gyanakszik, Fekete meg a korlátnál sündörög. Nem hozhatok ide semmit!
A doktor szárazon, rekedten felnevetett, majd egyetlen lépéssel közelebb lépett. Az arca veszélyesen közel került Bálintéhoz.
– Balog Henrik holnap reggelre kéri a jussát, Bálint – mondta a doki felindultan, a szavait szinte a férfi fülébe sziszegve. – A kényszerárverezési papírok már ott pihennek az asztalán. De ha én megbukom, nem egyedül lépek le a süllyesztőbe. Mit gondolsz, mit szól majd Kovacovic Enikő, ha megtudja, kivel élsz párhuzamos életet? Ha megtudja, kinek a gyerekét rejtegeted nálam?
Bálint ökle görcsösen szorult össze. A rendelő falán túl a főelosztó szikrát vetett, s a villanyóra szapora sercegése felerősítette a fojtogató hurok szorítását. Dr. Szabó zsarolása egyértelmű volt: ha Bálint nem szerez pénzt az ügyvéd kiengesztelésére, a titok órákon belül darabokra töri az életét.