Darázsfészek a gyógyszeres vitrin mögött

Fekete Zoltán ujjbegye már a zöld hívásgomb felett lebegett, mint egy megvesztegethetetlen hadúré, amikor a sötét sarokban, közvetlenül a lejárt szavatosságú köptetők mögött, Bálint zsebe hisztérikus rezgésbe kezdett. A néma üzemmódra állított mobil úgy táncolt a nadrágzsebben, mintha egy dühös darázs próbálna utat rágni magának a külvilágba. Erika tágra nyílt szemmel, levegőt visszafojtva könyökölte meg Bálint bordáját, aki kétségbeesetten próbálta elfojtani a hangot, miközben a kijelző kék fénye átvilágított a vékony szöveten, kísérteties derengésbe vonva a rejtekhelyüket.
A képernyőn egyetlen baljóslatú sor villogott egy ismeretlen számtól: „Tudom, mit csináltál tegnap este az elosztónál. Nemcsak a fázis égett le.” Bálint gyomra jeges rándulással jelezte, hogy a tegnap esti titkos akciója immár nemcsak az ő lelkiismeretét terheli, hanem egy digitális zsarolóét is.
– Mi volt ez? – rezzent meg Fekete, és a sárga elemlámpa fénye elindult a gyógyszerszekrény felé, mint egy gyanakvó világítótorony.
Szabó doktor, akinek alkoholos gőze pillanatnyilag hatékonyabb védőpajzsnak bizonyult, mint bármelyik orvosi eskü, gyorsan visszalépett a fénycsóva útjába.
– Csak... csak a hűtő kompresszora! – dadogta a doktor, miközben baljós kék füstként szivárgott fel a pincéből a metánszag. – Ha most idehívja a tűzoltókat, Henrik azonnal felmondja a jelzálogot, és maga is mehet a híd alá a felújítási alappal együtt!
Fekete ujjai megmerevedtek a gombsoron. A katasztrófavédelem és a bürokratikus hatalomvágy csábító volt, de a saját lakásának elvesztése még az ő szabálykönyvében is felülírta a lakossági bejelentés szent kötelességét.