Csapda a szuterénben

Bálint lehajolt, s egyetlen gyors mozdulattal a dzsekije belső zsebébe süllyesztette a barna borítékot, még mielőtt Szabó doktor megakadályozhatta volna. Az orvos sápadtan támaszkodott a dohos téglafalnak, miközben a pince folyosóján át hirtelen orrfacsaró, tömény gázszag csapott meg mindkettejüket. Nem messze tőlük Székely Ricsi bukkant elő a szuterén kanyarulatából, kezeiben két műanyag rekesz szagelszívóval és osztrák mosószerrel, de a lépcsőház felől érkező kék fények láttán dermedten torpant meg.
– Kikapcsolni a főcsapot, azonnal! – csattant fel Bordás professzor rekedt hangja a lépcső tetejéről. Az öreg mérnök óvatosan, kapaszkodva ereszkedett lefelé, mögötte Tormai törzsőrmester nehéz csizmái kongtak a kövön. – A fizika nem válogat, tizedes! Ha itt egyetlen szikra pattan a régi vezetékből, az egész földszint a levegőbe repül!
Tormai Zoltán zseblámpája végigpásztázott a megszeppent társaságon: Bálint merev tartásán, Szabó orvos reszkető kezein és Ricsi gyanús rekeszein. A hatósági határozottság egy pillanatra megbicsaklott a rendőr arcán, ahogy megérezte a penetráns szagot. A pince zárt csapdává vált mindannyiuk számára.
– Mindenki fel az udvarra! – vezényelt Tormai, de a hangjából hiányzott a megszokott magabiztosság. – Szabó úr, maga elöl megy! Bálint, el a kezekkel a gázórától!
A szűk folyosón összezsúfolódott lakók egymást lökdösve indultak meg a lépcső felé, miközben fentről Erika sírós hangja hallatszott, ahogy a sötét kapualjban próbálta csillapítani a gyermeket.