A kijelző vészjelzése az udvaron

Az udvarra kiáramló, gázszagú társaság felverte a Vászoly utca 6. amúgy sem túlzottan harmonikus csendjét. Dániel a második emeleti korlátnak feszülve figyelte a lépcsőházból kirajzó szomszédokat, miközben a zsebében vibrálni kezdett a telefonja. A kijelzőn felvillanó ismeretlen szám láttán a gyomra azonnal görcsbe rándult. A tegnap éjszakai, elhamarkodott döntése – amellyel végre ki akart törni a kiégett adatelemzők szürke mókuskerekéből – most kódolt üzenet formájában ütött vissza: „A tranzakció elindult. Nincs visszalépés.”
Izzadó tenyérrel törölte meg a homlokát. Ha ez a felhajtás nem a kilyukadt gázcső, hanem az ő digitális lábnyoma miatt történt, akkor az élete végérvényesen átminősül társasházi tragikomédiává. A folyosón közben Bezeredi Melinda szorongatta a köpenye gombjait, miközben a jéghideg Dr. Balog Henrik olyan megvető pillantással méregette a megtört Szabó doktort, mint egy elutasított hitelkérelmet.
Dániel próbált természetes benyomást kelteni, ezért a menekülő tömeget kikerülve leosont a földszint felé. A kisbolt ajtajában Marika néni épp konyharuhát szorított az orrához, de a pletykafonalat a legfeszültebb katasztrófahelyzet kedvéért sem ejtette volna el.
– Na, Dánielkám, maga is levegőt jött venni? – kiáltott ki a pult mögül, miközben egy zacskó zsemlét csomagolt. – Tormai törzsőrmester ma megint nagyon akciócsoportosat játszik. Pedig én megmondtam: Zoltán ma is gyanúsan sokat körbejárt a házban, ebből baj lesz!
Dániel gépiesen bólintott, de a szeme már megint a telefonjára tapadt. A gázszag terjedt, de az igazi robbanásveszély a zsebében lapult.