Családi tárlat kék villogóban

A kék villogó fényben úszó lépcsőházban a feszültség elérte azt a szintet, amikor a lakók már a saját lélegzetvételüket is gyanúsnak találták. Dr. Szabó András, a háziorvos, remegő kézzel fordította el a kulcsot a rendelő zárjában, de csak tíz centis rést engedett, épp eleget ahhoz, hogy a pálinka- és fertőtlenítőszagú levegő kiszökjön a folyosóra. Rettegett, hogy Balog ügyvéd azonnal benyújtja a kártyatartozás számláját, vagy a kék fények közvetlenül érte jöttek.
Ekkor csapódott be a gang ajtaja. Bezerédi Melinda rontott be a lépcsőházba, arcán a tiszta, desztillált pánik jeleivel. Nem jött üres kézzel: egy megsárgult, szétmálló szélű családi fényképet szorongatott a mellkasához, mintha az egy golyóálló mellény lenne.
– Ez mindent megmagyaráz! – suttogta rekedten a mellette elosonni próbáló Encinek, aki szintén halálra váltan leste Bálint dörömbölését. Melinda a kék fény felé fordította a képet: a fotón Erzsi mama feszített harminc évvel ezelőtt, mellette pedig egy feltűnően Bálintra hasonlító férfi vigyorgott gyanúsan intim közelségben.
Székely Ricsi, aki a szuterénből próbált felosonni egy karton osztrák öblítővel, hogy megvesztegesse a kiérkező járőröket, megállt a lépcsőfordulóban. Dániel a másodikon az ajtaja mögül figyelte az abszurd tablót. A tegnap esti titkos fájlok elküldése után ez a családi leleplezés olyan volt, mintha valaki egy bohózat közepén rántotta volna rájuk a vészféket.