A feladó ismeretlen

A második emeleten Kelemen Dániel lakásában a kék villogó éles fénye ütemesen szelte át a sötét szobát. A férfi az íróasztalánál ült, miközben a torkát fojtogató szorongás egyre elviselhetetlenebbé vált. Odalintről jól hallatszott a lépcsőház feszült csendje; a kapualjban rekedt Székely Ricsi és a lépcsőfordulóban megdermedt dr. Balog Henrik jelenléte baljós árnyékként nehezedott a házra.
Ekkor Dániel telefonjának kijelzője némán felvillant a homályban. Egyetlen kódolt üzenet érkezett egy ismeretlen küldőtől, amely azonnal jégbe hűtötte a vérét: „A tegnap esti fájlok célba értek. Most rajtad a sor, Dániel.”
A férfi keze megremegett a hideg készüléken. Tegnap éjszaka, a kiégés és a kilátástalanság szélén hozott egy elhamarkodott döntést: bizalmas dokumentumokat és adósságlistákat továbbított egy névtelen csatornán, hogy kiszabaduljon a saját csapdájából. Nem számított rá, hogy a válasz ilyen gyorsan lecsap rá – ráadásul pontosan abban a pillanatban, amikor a hatóság autója megáll a kapu előtt.
Dániel óvatosan résnyire nyitotta az ajtót, és kilesett a folyosóra. Látta, ahogy Balog ügyvéd mozdulatlanul áll a lépcsőn, miközben lent, a rendelő zárt ajtajánál tovább folytatódott Bálint kétségbeesett dörömbölése. Dániel tisztában volt vele: ha a megkezdett lavina elindul, a tegnap esti titok az összes lakót magával rántja.