Cápák a lépcsőfordulóban

Bálint még szuszogni sem mert a nyirkos fal mellett, amikor a lépcsőforduló felől jéghideg, elegáns cipőkopogás visszhangzott. Dr. Balog Henrik, a tizedik lakás kényszerárverező cápája ereszkedett alá, élére vasalt öltönyében úgy festve, mint egy temetkezési vállalkozó, aki épp most nyert a lottón. Észre sem vette a sarokba lapuló, rettegő biztonsági őrt, hisz figyelmét sokkal nemesebb préda kötötte le: a fentről dühösen trappoló Fekete Zoltán, a szabálymániás közös képviselő.
Balog finom, mégis fojtogató mosollyal állta el a lépcsőházat.
– Kedves Zoltán, ha már ma úgyis körbejárt a házban a villanyórák miatt, beszélnünk kell a felújítási alapról – duruzsolta az ügyvéd. – Javaslom, triplázzuk meg a havi hozzájárulást. Én magam örömmel megszavazom és támogatom.
Fekete Zoltán szeme felcsillant a bürokratikus gyönyörtől, de Balog pontosan kalkulált. Tudta, hogy a harmadikon lakó Máté és Bianka már most is akciós tésztán élnek a lakáshitel miatt. Ez a triplázás lenne az a kegyelemdöfés, amitől a lakásuk egyenesen az ő torkába hullik – természetesen áron alul.
– A szabály az első! – bólintott áhítattal Zoltán, mit sem sejtve a mészárlásról.
Eközben a földszinten Bálint zsebében megrezent a telefon: Enci küldött fenyegető üzenetet a frissen nyílt Miri Csemege kistermelői pultja mögül. A hurok nemcsak szorult, de már masnit is kötöttek rá.