Balog ajánlata

Dr. Balog Henrik, kihasználva a néma rémületet, egyenesen Mátéhoz lépett. „Molnár úr,” – kezdte mély, kimért hangon, kezében a barna mappa – „úgy hallom, ön és Horváth kisasszony sürgősen rendeznék tartozásaikat. Nos, a mostani helyzet fényében van egy ajánlatom, ami azonnali megoldást kínálna. Egy előre megírt vételi szerződés a lakásukra, kedvező áron, természetesen.” A „kedvező” szó cinikusan visszhangzott a folyosón, mindenki tudta, ez a helyzet kihasználása volt.
Máté elgyötört arca még jobban eltorzult, Bianka, mellette állva, tehetetlenül szorongatta a karját. Dr. Szabó András hátrébb húzódott, arcán a félelem és a szégyen keveredett – tudta, Balog Henrik hálójából milyen nehéz szabadulni. Erzsi néni szeme hunyorogva követte Balog minden mozdulatát, mintha egy láthatatlan háló szálait próbálná megfejteni. A tegnap esti titok, amely Bálint és Erika között rejtőzött, hirtelen sokkal törékenyebbnek tűnt a pénz és a kilakoltatás nyomasztó árnyékában.
Enci, Bálint mellett állva, remegő kézzel markolta párja karját. A fenyegetés súlya, Balog Henrik hideg számítása, még jobban felerősítette benne azt a szorongást, amit Bálint titkolózása keltett. A fiatal nő alig mert megszólalni, csak a tekintetével kérte Bálintot, hogy cselekedjen.
Bálint dühösen sziszegte: „Ez uzsora! Ezt nem teheti meg!”
Balog Henrik arcán egy másodpercre sem rezdült meg egyetlen izom sem. „Ez üzlet, Molnár úr. A jelen körülmények között az egyetlen lehetséges, legális megoldás. Vagy a teljes összeg holnap reggel nyolcig, vagy az utcán találják magukat. A választás az öné.” Fekete Zoltán, bár látszólag mozdulatlanul állt, tekintetével jóváhagyta a főtörzs szavait, és Balog ajánlatát is, mintha csak megerősítené a bürokratikus elkerülhetetlenséget.
Melinda szeme megakadt Balog Henrik elegáns, mégis fenyegető alakján. A kezében lévő fénykép égető súllyal nehezedett rá – tudta, a képen lévő titok sokkal többet érhet, mint egyetlen lakás ára, de az idő fogyott. Az épület repedései most már nem csak a falakon, hanem az emberek lelkében is mélyülő árkokat jelentettek. Mindenki a saját túléléséért küzdött, és a holnapi határidő a fejük felett lebegő guillotine-ként lebegett.