A holnapi határidő — új hang

A nehéz csend, ami a főtörzs szavai után telepedett a lépcsőházra, fojtogatóbb volt, mint bármilyen robbanás. Fekete Zoltán arca eltorzult a döbbenettől és a tehetetlen dühtől. Kezei ösztönösen ökölbe szorultak. „Ez… elképzelhetetlen!” – suttogta, hangjában a hitetlenség és egy mélyen elfojtott harag visszhangzott. „Már hónapok óta dolgozunk egy felújítási terven…”
A hatósági főtörzs azonban áthatolhatatlan falat képezett. „A terv már nem elegendő, képviselő úr. Az épület állaga azonnali beavatkozást igényel. Vagy azonnal rendezik a hiányzó összeget, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítjuk, és mindenkit kilakoltatunk.” A mondat hideg precizitással vágott át a feszült levegőn.
Bálint, akinek arcát eltorzította a harag, egy lépést tett előre. „És mégis miből?! Hogy gondolják, hogy egyik napról a másikra előteremtjük ezt az összeget?!” – kérdezte, hangja fojtott dühtől remegett. A szavai a tehetetlenség frusztrációját hordozták, ami napok óta gyűlt benne Dr. Szabó zsarolása miatt. Bezeredi Melinda szorongatta a régi fényképet, arcán elkeseredettség és elszántság furcsa elegye ült.
Dr. Balog Henrik, a tizedik lakás előtt, kihasználva a kollektív sokk pillanatát, hidegvérrel egy elegáns, barna mappát húzott elő aktatáskájából, és Máté felé intett vele, akinek ujjai még mindig a banki felszólítást gyűrték. A mozdulat alig volt érzékelhető, mégis a ragadozó ösztönét árulta el. A szuterénből érkező Székely Ricsi dühösen ingatta a fejét. „A picsába az egésszel! Holnap hova teszem a kávét? Ez a kocsiban tárolt áru sem lesz már biztonságban.”
Dr. Bordás András, bár felzaklatta, tudós precizitással pillantott a falakra és a vezetékekre. „R = U/I” – mormolta maga elé, mint egy régi imát, miközben végigpásztázta a repedező vakolatot. „Ez a rendszer már rég túlterhelt. Tesla forogna a sírjában.” Szavai, bár elvontnak tűntek, a ház mélyreható, elhanyagolt sebeit taglalták. A ház, mintha Bordás szavai által, egy pillanatra felfedte volna rejtett, intelligens, ám halálos titkát: a pusztulás elkerülhetetlen képletét.
„A határidő holnap reggel nyolc óra” – jelentette ki a főtörzs, hangjában a fellebbezhetetlenség. „Addigra be kell érkeznie a felújítási alap összegének. Ellenkező esetben lepecsételjük az épületet.” A fenyegetés súlya, a holnapi határidő, mindenki számára világossá tette, hogy a Vaszoly utca 6. lakóinak már nincs hová hátrálniuk. A közös veszély kényszerhelyzetet teremtett, ahol a személyes titkok már nem maradhatnak sokáig a felszín alatt.