A bürokrácia árnyéka

Máté Molnár képtelen volt megszólalni. A szeme Biankáéra tévedt, aki sápadtan kapaszkodott belé, tekintetükben a reménytelenség tükröződött. A felújításra szánt pénz rég elúszott, a hitelcsapda pedig most szorította rájuk az ingatlanügyvéd jeges markát. Ez nem üzlet volt, hanem kivégzés. Máté csak lassan, alig hallhatóan tudta kipréselni magából: „Ez… ez nem megoldás.”
Dr. Balog Henrik elégedetten hunyorított, mintha már látná a lakás kulcsait a kezében. Fekete Zoltán, miután látszólag elrendeződött a pénzügyi fenyegetés, éles tekintetét a folyosóra vetette. Az egyik lakó épp egy régi, rozsdás biciklit hagyott a falnak támasztva, elzárva a menekülési útvonal egy részét. Fekete Zoltán mélyet sóhajtott, majd egy apró, de határozott mozdulattal előhúzta tollát és egy cetlit. „A menekülési útvonalat tilos elzárni. Holnap reggel nyolcig el kell távolítani. Ellenkező esetben büntetésre számíthat a tulajdonos,” – mondta ki ridegen, a szavait a papírra róva, majd a bicikli kormányára akasztotta. A lakók összenéztek, Székely Ricsi morogva hátrább húzódott, arcán a düh és a tehetetlenség keveredett.
Erika, a folyosó árnyékosabb részén, szinte láthatatlanná vált. Szorította a táskáját, a „tegnap esti titok” súlya nyomta a vállát, most pedig Balog Henrik könyörtelensége és Fekete Zoltán szigorú rendszabálya csak felerősítette a félelmét. Enci még mindig Bálint karját szorongatta, akiben forrt a méreg, de tehetetlenül állt a helyzet szorításában. A tekintete Erikáéra tévedt, és egy pillanatra mindketten megérezték a közös, eltitkolt terhet.
Melinda szeme a cetlin álló büntetés szóra siklott. A fénykép a zsebében súlyosabbnak tűnt, mint valaha. Nemcsak egy lakásról, hanem az egész ház sorsáról lehet szó. Az idő valóban fogyott, és a falak repedései egyre mélyebbek lettek, nemcsak fizikailag, hanem a lakók közötti bizalom vékony falában is. Dr. Szabó András, aki eddig a falhoz simulva igyekezett észrevétlen maradni, lassan besomfordált a rendelőjébe, mintha a folyosó levegője is égetné. Erzsi néni eközben tovább figyelte az eseményeket, a ráncos arcán megcsillant valami, ami szinte számításnak tűnt.