Az üres rekesz

Máté nem várta meg, amíg a felette kiabáló ex-légiós és a bírságokkal fenyegetőző Fekete Zoltán egymásnak esnek a vaksötét lépcsőfordulóban. Óvatosan kitépte kezét Bianka szorításából, s a hűvös korlátot tapintva elindult lefelé a földszintre. A tegnap esti titkos üzenet emléke ott lüktetett a halántékában: ha a lakossági bejelentésre kiérkező hatóság átfésüli a bejáratot, a faliújság környékén lévő dolgok azonnal leleplezik őket.
A lépcső alján hirtelen hideg huzat csapta meg az arcát. A nehéz tölgyfa kapu csikordult, majd Varga Nóra lépett be a koromsötét kapualjba, magával hozva a kinti eső és a drága parfümje fojtogató illatát. A lány keze láthatóan remegett, ahogy a telefonja kijelzőjének halvány kékes fényével próbált tájékozódni a fordulóban. Dr. Balog Henrik ultimátuma még mindig ott visszhangzott a tekintetében, mintha a kapu előtt járó luxusautó árnyéka rá tapadt volna.
– Mit keresel itt lenn, Máté? – suttogta Nóra zaklatottan, s kapkodva a háta mögé rejtette a táskáját, mikor meglátta a fiút.
Máté válasz helyett a falhoz lépett, és a postaládák vakon derengő sárgaréz nyílásai felé nyúlt. Az ujjai fémes hideget érintettek, ám a rés teljesen üres volt. A tegnap esti fenyegető boríték eltűnt. A szorongás jéghideg marása végigfutott a hátán: valaki megelőzte őket a sötétben, és most már pontosan tudta a titkukat.