A zárt ajtó mögött — új hang

Máté és Nóra értetlenül meredtek az üres rekeszre, de a kapualj csendjét hirtelen rohanó léptek zaja törte meg. A sötét lépcsőfokokon Erika bukkant elő, karjában egy szorosan betakarózott csecsemővel. Arca sápadt volt a riadalomtól, ahogy vakon keresgélte a kiutat a sötétségben. A nyomában Bálint nehéz léptei dübörögtek, ám mielőtt a férfi elérhette volna a nőt, Erika a földszinti mellékfolyosó felé kanyarodott, egyenesen Dr. Szabó rendelőjének ajtójához.
A kártyaadósságban úszó, leharcolt orvos résnyire nyitotta a zárható szárnyat, s amint Erika besurrant, azonnal rácsapta azt Bálintra. A nehéz zár fémes csattanással fordult el. Bálint tehetetlenül dörömbölt a matt üvegen, miközben Fekete Zoltán távoli, szabályokat emlegető üvöltése még mindig ott visszhangzott a felsőbb emeleteken.
– Ne kopogj hiába, Bálint! – szűrődött ki Dr. Szabó rekedt, fojtogatóan alkoholszagú hangja a kulcslyukon át. Az orvos pontosan tudta, mit jelent a csecsemő jelenléte. – Balog Henrik holnap reggel rátenyyerel a rendelőmre, ha nem fizetek. De mostantól ez a te problémád is.
– Engedd ki őket, Szabó! – sziszegte Bálint, öklét az üvegnek feszítve.
– Szerzel nekem pénzt Balog kifizetésére – folytatta Szabó jéghideg alkudozással –, vagy még ma este átmegyek Encihez, és az egész ház megtudja, kiknek a közös gyereke sír nálam. Van egy órád.