Az ultimátum hideg fénye

A Vaszoly utcai ház lépcsőháza, melyet Karesz túlterhelt erősítőjének haláltusája borított sötétségbe, most a lincshangulat morajlásától visszhangzott. Dániel, Gábor és Enci a tömeggel együtt sodródtak a második emelet felé, ahol Karesz lakása állt, sötét, mint egy fenyegető fekete lyuk. Az ex-légiós harsány kiáltásai, Ricsi dühe, és Dr. Balog Henrik számító jelenléte mind azt jelezték, hogy a lakók türelme elfogyott. Már éppen a rocker ajtajához értek volna, amikor a földszintről éles, idegen hangok szűrődtek fel, majd zseblámpák fénye hasított bele a koromsötétbe. Két, egyenruhás alak lépett be a kapun, mögöttük egy civil ruhás nő, kezében jegyzettömbbel.
A tömeg azonnal megdermedt. A dühös moraj elhalt, helyét egy újfajta feszültség vette át, a hatóságok jelenlétének hideg, hivatalos ereje. „Lakossági bejelentés érkezett a katasztrófavédelemhez, gázszivárgás és életveszélyes elektromos hálózat miatt” – mondta az egyik egyenruhás, hangja keményen visszhangzott a sötét lépcsőházban. „Kérjük, mindenki maradjon a helyén, amíg elvégezzük az ellenőrzést.” Dr. Balog Henrik arca megmerevedett, az eddigi félelem helyett egyfajta hideg éberség ült ki rá. Ricsi csak morgott valami érthetetlent a szakálla alá, szeme a csempészárus csomagtartójáról a hatóságiakra vándorolt.
Fekete Zoltán, a közös képviselő, aki a sötét ellenére is igyekezett a legbürokratikusabb tartását megőrizni, sietősen botorkált le a lépcsőn, kezében egy gyertyával. „Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kérem, tartsuk be a rendet. Természetesen állok rendelkezésükre, minden irat rendben van…” – kezdte, de a civil ruhás nő félbeszakította.
„A jegyzőkönyv rögzíti, Fekete úr” – mondta a nő, hangjában a türelmetlenség éle. „Az épület jelenlegi állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két opció van: vagy elindítanak egy azonnali, csillagászati összegű kényszerfelújítást – amihez a lakóknak azonnal ki kell fizetniük a megemelt felújítási alapot –, vagy az épületet hivatalosan lakatlanná nyilvánítjuk, és mindenkit kilakoltatunk.” A mondat súlya a levegőben lógott, nehezebben, mint az édeskés, égésszag. Lent a földszinten Kovács Tibor, a villanyszerelő a fejét rázta. „Azonnal? Ezt miért nem lehetett hamarabb?” – morogta, és eszébe jutott, hogy miért is ragaszkodott dr. Bordás András annyira ahhoz, hogy „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kell”.
Fekete Zoltán sápadtan nézett körül, a gyertya fénye táncolt az arcán. A lakók döbbenten figyelték, ahogy a düh egy új, sokkal mélyebb félelemmel párosul. Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnap esti titka, a felelősség, a zsarolás árnyéka hirtelen törpévé vált a kilakoltatás és a pénzügyi ellehetetlenülés réméhez képest. Gábor arca eltorzult a kétségbeeséstől, Enci pedig a körülötte álló, riadt arcokat figyelte. A kollektív düh Karesz ellen azonnal elpárolgott, helyét a bizonytalanság és a kilátástalan jövő fojtogató súlya vette át. A Vaszoly utcai ház lakói, eddig még csak magukkal törődve, most egy sokkal nagyobb, láthatatlan ellenséggel néztek szembe. A hatóságok emberei elkezdték körbejárni a házat, zseblámpájuk fénye pásztázta a sötét falakat, és minden lakó tudta, hogy a játszma mostantól nem csak Kareszről szól, hanem az egész ház jövőjéről. Balint feszülten állt, a barna boríték tartalmának titka már alig számított a mostani fenyegetés mellett. Az ultimátum fagyos szélként söpört végig a lépcsőházon, és a lakók szemei egymást keresték a sötétben, egy-egy néma kérdéssel: „Most mi lesz?”