A blackout és a harag

A basszusgitár utolsó, haldokló hangja belesült a sűrű, édeskés sötétségbe. Egy pillanatnyi lidérces csend, amit csak a lakók fojtott köhögése és szapora lélegzete tört meg. Aztán, a második emeletről, Karesz lakása felől vakító szikra villant, melyet fülsüketítő recsegés és a ház alapjait is megremegtető, erőszakos zúgás követett. Az épület beleremegett, mintha belülről sújtotta volna villámcsapás. Az amúgy is halványan pislákoló vészvilágítás utolsó foszlányai is kialudtak. A házat abszolút, fojtogató feketeség nyelte el.
Kollektív zihálás, majd rémült sikolyok, átkok és zavarodott kiáltások kórusa harsogta végig a lépcsőházat. Égett fémszag keveredett a levegőben terpeszkedő édeskés aromával, túlterhelt áramkörök és megolvadt vezetékek szagát jelezve. Karesz erősítője, mely illegálisan, Sipos Bendegúz hálózatára kötve sanyargatta a ház elöregedett rendszerét, most végleg megadta magát, magával rántva az egész Vaszoly utcai ház elektromos hálózatát. A blackout teljes volt, elnyelve minden reményt a gyors helyreállásra.
Dániel, akinek a tegnap esti titka most sokkolóan valósággá vált, a sötétben kapkodott levegő után. A pukkanás, a szikra, a szag – mind egyetlen forrásra mutatott. Hirtelen felismerés hasított belé: Karesz! Az erősítője! Dániel szeme hiába próbált hozzászokni a koromsötéthez, de látni vélte a lakók rémült, árnyékos mozgását. Már nem a saját titka nyomasztotta a legjobban, hanem a kollektív düh, ami érezhetően feszült a levegőben.
Lent a földszinten, Kovács Tibor most már egyenesen a lépcsőház falához szorult, tiszta pánikban. „Azt a…!” – nyögte ki, de hangja elveszett a tömeg morajlásában. Varga Nóra, akinek a tegnap esti félelmei beigazolódtak, most hangosan zokogott a sarokban. Dr. Szabó András lakásának ajtaja továbbra is zárva maradt, de a rendelőből most már halk, ideges motyogás szűrődött ki. Szilágyi Marika egyedül maradt a folyosón, meggyűrt zsebkendőjét szorította, tekintetében az eddigi remény helyét a tiszta félelem vette át.
„Karesz! Ezt te csináltad!” – ordította valaki a sötétből, és a hangokból ítélve egyre többen kezdtek a második emelet felé tapogatózni. A kisemmizett ex-légiós, akiben a remény egy apró szikrája pislákolt, most mintha felélénkült volna a kollektív harag energiájától. „Most már elég! Le kell menni hozzá!” – harsogta, és az első bátor lépések a lépcsőforduló felé indultak. Dr. Balog Henrik, a hideg, kimért ügyvéd, szintén a falnak támaszkodva próbálta felmérni a helyzetet, de az arcán látszott az eddig ismeretlen félelem. Ricsi, a szuterénből feljőve, most már egyértelműen dühös volt. „Megmondtam! Bűzlik valami! És most leégett az egész ház!”
A lincshangulat tapintható volt. Dániel, Gábor és Enci is érezték, ahogy az emberek dühös energiája Karesz lakása felé sodorja őket. A Vaszoly utcai ház lakói, akiket eddig csak a saját félelmeik és titkaik tartottak fogva, most egy kollektív, kontrollálhatatlan erővé váltak, amely Karesz, a bukott rockzenész lakása felé tört.