A fenyegető suttogás

Az első sokk megbénította a gyülekezetet. A kollektív zihálás megült a levegőben, nehéz volt az égett elektronika szagától és a kimondatlan kérdéstől. Dániel, a kiégett adatelemző, érezte, ahogy a gyomrában lévő görcs szorítása nem enyhül, hanem új irányt vesz. A tegnap esti titok, az a bizonyos ismeretlen üzenet, ami eddig csak az ő magánpokla volt, most félelmetesen összeolvadt a kinti valósággal. A hatalmas, elviselhetetlen teher, amit a ház jövője jelentett, hirtelen rávilágított arra, hogy az ő személyes sebezhetősége milyen apró, mégis milyen szörnyen veszélyes. Ha az adatelemzői múltja bármilyen módon összefüggésbe hozható lenne a mostani káosszal, vagy ha a zsarolója ezt felhasználná… A gondolat hideg verejtéket csalt a homlokára.
A civil ruhás nő, akinek a hangja korábban olyan éles volt, most egy zseblámpával világított Fekete Zoltán kezébe, ahol a gyertya fénye még pislákolt. „Fekete úr, kérem, mutassa meg az elektromos hálózat főbb pontjait. Kollégáink megkezdik a felmérést a szuterénben is.” Székely Ricsi, a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi-34-eves-szuteren-2-a-csomagtarto-kereskedo, aki eddig a tömeg szélén állt, alig észrevehetően hátrébb húzódott. A szuterén volt az ő „műhelye” is, ahol a csomagtartóból árult áruk egy részét tárolta. A hatósági motozás nem csak Karesz erősítőjéről szólhatott.
Dr. Balog Henrik, a-hideg-fekete-zonas-dr-balog-henrik-50-eves-10-es-lakas-a-kenyszerarverezo-ügyvéd, akin eddig sosem látszott semmilyen érzelem, most egy pillanatra elkapta Dániel tekintetét. Az ügyvéd arcvonásai megmerevedtek, a szokásos jéghideg maszk repedezni látszott. Balog Henrik nem a ház felújításának költségeitől rettegett, hanem attól, hogy a káosz és a hatósági beavatkozás felfedi az ő „fekete zónás” ügyleteit, a kényszerárveréseket, amelyek mögött valószínűleg nem mindig tiszta lapokkal játszott. A rendkívüli állapotok sosem tesznek jót a diszkrét manipulációknak.
Dániel érezte, ahogy a zsebében rejtőző telefon vibrál egy alig észrevehetően. Nem vette elő. Nem most. A tegnap esti üzenet feladója pontosan tudhatta, mi történik. A fenyegetés nem tűnt el, csak elmélyült. Míg korábban a titka csupán egy szorongató teher volt, most potenciális robbanóanyagként égett a zsebében, ami nemcsak őt, hanem az egész, amúgy is összeomlóban lévő házat magával ránthatja. Az ex-legionárius, a-kisemmizett-ex-legios, aki Karesz lakása felé tartott volna, most a falnak dőlve kapkodta a levegőt. Az elvesztés félelme, az, hogy minden, ami maradt neki, elvehetik, ismét átjárta. A levegő egyre fojtogatóbbá vált, nem csak a szagtól, hanem a kollektív, néma rettegéstől is, ami a Vaszoly utcai házban eluralkodott.